Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - CSÁSZTVAY TÜNDE A Hét bagoly esete a magyar irodalomban
E könyveben Toldy deklarálta először a szerző kizárólagos jogát önnön szellemi termékéhez, kikötve annak megváltoztathatatlanságát, és leszögezve egyediségét, főképpen pedig a jogos tulajdonost illető haszon jussát, tehát a kiadásból származó jövedelem szerzőnek fenntartott jogát. O írta le először a magyar irodalomban azt a ma már magától értetődő tényt, hogy az írói mű egyedi és elidegeníthetetlen alkotás, melyért szellemi alkotójának fizetség jár. Az 1870-es évektől a szerzői jog szabályozása az irodalmi közélet mind neuralgikusabb pontjává lett. A gyakorlatban a kiadó a Habsburg-birodalom területén kívüli külföldi művek magyar kiadásai után, ritka kivétellel, nem fizetett semmilyen jogdíjat. Elő magyar szerzővel pedig egyéni és a helyzetre, a kiszemelt vagy (egészen ritkán) a megrendelt műre szabott szerződést kötött. Ha a kiválasztott magyar szerző, aki ráadásul még élt is, netán túl sokat merészelt volna kérni a művéért, bármikor fennállt az a veszély, hogy a kiadó eláll a szándékától. Ráadásul az 1875. évi keres- 13 kcdelmi törvény 515-555. §-a az író és a kiadó közti szerződéskötést — az ügyletnek csak a gazdasági oldalát véve tekintetbe— az egyéb „alkuszügyek" közé sorolta, s ezért egyedül a kiadói jogügylet szempontjából szabályozta azt némiképpen. Ezzel az eddigieknél is több jogot, nagyobb lehetőségeket nyújtott a kiadóknak, a magyar írókat pedig még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozta. A művészek és az írók körében a kereskedelmi törvény szülte általános közfelháborodás nyomán a 13. Magyar Törvénytár, 1875. évi íörvényezikkek. Bp., 1896. 201-203. old. Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a magyar írók összefogása alapján 1876-ban felkérték Arany János fiát, Arany Lászlót egy törvénytervezet kidolgozására 14 , mely kisebb változtatásokkal 1884-ben, a XVI. tc-ként emelkedett végre törvényerőre. Rövid összegzésünk is sejteti, hogy a szerzői jog szabályozásának hosszan tartó hiánya mennyire kihatott mind a könyvkiadásra, mind pedig a könyvkereskedelemre. Az 1875-ös kereskedelmi törvény hatályba lépésétől kezdve a művével házaló magyar író igencsak egyoldalú és fölöttébb hátrányos helyzetbe került. A kiadó és a szerző közti megállapodást ugyanis a törvény egyszerű kereskedelmi ügyletként definiálta, így a vevőt, vagyis a kiadót védte. A kiadó valójában olyan feltételeket szabhatott, amilyeneket akart. Ám ennél mélyrehatóbb következményei is voltak a dolognak. A kiadóknak, üzleti alapon, a legnagyobb haszonszerzés elvét követve, végeredményben nem igazán volt szüksége magyar szerzők alkotásaira. Hiszen az érvényben lévő császári pátens értelmében mindennemű korlátozás nélkül kiadhattak és árulhattak bármilyen örökös tartományokon kívüli könyvet anélkül, hogy tulajdonjogot kellett volna szerezniük rájuk. Ráadásul a kiadó a saját kénye-kedvére változtathatott az eredeti szövegen, kihagyhatott belőle, hozzáírhatott vagy átírhatta annak egyes részeit, netán plagizálhatott is, ha úgy ítélte célszerűnek. Az osztrák törvények értelmében a már nem élő magyar szerzők művei is kiadhatók vol14. Arany László: Az írói és művészi tulajdonjogról, 225-257. old.
