Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - CSÁSZTVAY TÜNDE A Hét bagoly esete a magyar irodalomban
kából származó jövedelmek azonban ritkán és akkor is csak keveseknek nyújtottak tisztes megélhetést, ami főként az 1860-as, 1870-es években, tehát akkor okozott igazán gondot, amikor az irodalmi közélet és intézményrendszer újjászervezése zajlott. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a korszak legjelentősebb, ma már klasszikusnak számító írói közül — szinte mindenki és más-más okból — megpróbálkozott a ponyvaírással. Ez ma már kevéssé ismert tény, mivel a korábbi irodalomtörténet-írás szégyenlősen hallgatott róla. Ponyva íratásának ekkoriban két olcsó módja kínálkozott. Az egyik lehetőség volt saját profi kiadói bértollnok alkalmazása, aki megrendelésre szállította az anyagot, tartva magát a kiadói elképzeléshez mind a témát, mind a stílust vagy a műfajt illetően. A legtermékenyebb, a vérbeli ponyvaszerzők, akik — nem úgy mint, az ide csak „kiránduló" Kiss József—az életüket tették fel erre a mesterségre, munkásságukat több száz műben, azaz akár több százezres, netán milliós példányszámban megjelent kötetekben mérhették. 8 A másik, ennél is kifizetődőbb módszer az volt, ha külföldi ponyvát vagy lektűrt adtak ki, amikor is pusztán a silány magyar fordítást kellett olcsón megfizetni. Annak, hogy külföldi művek hazai nyelvre fordított kiadása után a kiadó nem volt köteles szerzői jogdíjat fizetni, nemcsak a ponyvakiadások szempontjából volt nagy jelentősége. Ekkoriban ugyanis gyakorlatilag semmilyen intézményesített szerzői jog nem szabályozta a kérdést Magyarországon, hiszen a jogi rendezés több évtizedes próbálkozásai rendre eredménytelenül zárultak. A szerzői jog szabályozásának ügye ugyan már a század harmincas éveitől többször előkerült, 1867 óta pedig úgyszólván napi problémaként merült fel, ám annak 1884es törvénybe foglalásáig semmi érdemleges nem történt ezen a területen. A szerzői jog kérdése A szerzői jog szabályozásának történetén röviden végigtekintve látható, hogy a magyarországi jogalkotás stációit mindig a magyar írók járták végig. Toldy (akkor még Schedel) Ferenc nyúlt elsőként a kérdéshez 0 , majd egy 1839-es akadémiai főtitkári felkérés nyomán Vörösmarty Mihály szólt hozzá az írói tulajdon kérdéséhez." 1840-ben aztán Toldy Ferenc könyvterjedelmű, könyv formában is ki12 adott tanulmányt szentelt a problémának. 8. Vö. Bartók Lajos: A repülő könyvkereskedés — Egy kis kultúrhistória. Üstökös, 1872. február 3.; Pogány Péter: A magyar ponyva tüköré. Bp., 1978.61-67,234-236,312. stb. old.; Békés István: Magyar Ponyva Pitaval. Bp., 1966. 180-183,209-210, 270. stb. old.; Medve Imre alias Tatár Péterről, az 1850-es, 1870-es évek legfoglalkoztatottabb és legsikeresebb ponyvaírójál szóló külön fejezet. ?. Bővebben I. Dr. Kelemen Mór: Adatok az írói tulajdonjog hazai történetéhez. Budapesti Szemle, 1869.14. köt. 305-317. old.; Arany László: Az írói és a művészi tulajdonjogról. Uo. 1876.10. köt. 225-257. old.; Uő: Az írói tulajdonjog kérdéséhez. In: arany László összes művei, 3. köt. Tanulmányok 2. köt. Bp., 1901.227-232. old.; Törvényjavaslat az irói és művészi tulajdonjogról. Kisfaludy Jársaság ívlapjai, Új folyam XIII. köt. 1877/78.59-101. old. ío. Athenaeum, 1838.707-718. old. 11. Közölve, Viszota Gyula: Vörösmarty véleménye az írói tulajdonjogról és a titkos szavazásról. Akadémiai Értesítő, 1912. 23. köt. 400-406. old. 12. Budapesti Szemle, 1840.1. köt. 1 57-237. old.
