Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - FABÓ BEÁTA A moziépítészet és a város

Források A moziengedélyek kiadása a rendőrfőkapitány (majd a belügyminiszter) hatáskörébe tartozott. Egyedül az 1897—1903 közötti időszakra maradtak fenn a rendőrségi (helyi díj) nyilvántartások (BFL számvevőségi iratok, IV. 1413. k). így a mozik keletkezésére vonatkozóan a korabeli sajtóból, a korabeli építésengedélyezési tervekből (Tervtár) és iratokból (BFL tanácsi ügyosztályi iratanyag IV. 1407. b., a polgármesteri ügyosztályi iratanyag IV. 1409. c., az elöljáróságok iratanyaga), az 1914,1917-lSés 1919-esAImanachokból [Mozi almanach, 1914 (szerk. Lenkei ZsigmondVári Rezső) Bp., (1913), Almanach. A magyar kinematográfia kézikönyve. 1917-1918 (szerk. Vári RezsőKármán Béla-Pék Dezső) Bp., 1916(1917), Almanach. A magyar kinematográfia kézikönyve 1919 (szerk. kármán Béla-Pék Dezső) Bp., (1918), a Lajtaféle Filmművészeti Evkönyvekből [(Lajta Andor: Filmművészeti évkönyvek, 1920-48)], esetenként csak utólagos visszaemlékezésekből lehet anyagot találni. Az építészeti megoldások megismerésénél és értékelhetőségénél elsősorban a Fővárosi Önkormányzat Központi Nyilvántartó és Mérnöki Iroda Tervtárában (Tervtár) található nagyszámú, bár igen hiányos tervanyagra, a korabeli publikációkra, a különböző fotógyűjtemények anyagára, a helyszíni bejárásra (a sok változás, átalakítás, megszüntetés miau) lehetett támaszkodni. Sok esetben csak a korabeli leírásokat, ismertetőket vagy utólagos visszaemlékezéseket használtam fel, elsősorban a város és a mozi mindenkori viszonyának a bemutatására, az egymásról alkotott vélemények és közeledések megismerésére. Mivel a megfogalmazások módja és hangneme, a nyilatkozók számára lényeges dolgok hangsúlyozása is sokat elárul ebből, ezért fontosnak tartottam az idézetek felhasználását — a saját tárgyszerű megfogalmazás helyett. A másik eset, amikor szintén a korabeli leírásra vagy utólagos visszaemlékezésekre kellett támaszkodnom, a mozik jellege és látogatottsága, valamint a korai időszak mozikialakítása, hiszen igen kevés a korabeli dokumentum (terv, totó), a belső megformálásokból pedig egyáltalán nem maradt fenn képes anyag. Nemeskürty István Tűnt idők mozija című cikkében jellemzi összefoglalóan a háború előtt működő mozikat azok egyénisége szempontjából. A tanulmányban általában nem foglalkoztam a már publikált alapadatbázis (pl. mozik keletkezésének időpontja) teljeskörű kutatásával, többnyire a publikált anyag (sajtó, általános irodalmak) olykor ellentmondó adatai közül az általam legeltbgadhatóbbnak talált adatokat használtam fel, amennyiben ez nem játszott döntő szerepet. Lllcntmondó a mozik nevének a helyesírása is (pl. Pluto, Plútó). Az évenként működő mozik számának egyértelmű megállapítása szintén nehézségekbe ütközik — az cngedélynyilvántartás forrásának híján — a különböző másodlagos források (Budapesti Czím- és lakjegyzékek, az Almanachok, évkönyvek 1920^18, statisztikai adatok csak a késői időszakban, a korabeli sajtó számadatai) igen eltérő számokat adnak meg. Fnnek nemcsak a források esetleges pontatlansága az oka, hanem az éven belüli, a tizenkét hónap alatt történt számbeli (bezárás, megnyitás) vagy működésbeli (szüneteltetési, elvi engedély) változások. A mozik nagyságára, azaz befogadóképességére vonatkozó adatok szintén sokszor eltérnek a különböző források szerint (bár az eltérések nem jelentősek: 10-20 férőhely differenciát jelentenek). A témához rendelkezésre álló irodalom leginkább a korai időszakkal foglalkozik. Az 1896-1906 közötti időszakra az Orth-féle forrásfeldolgozás [Orth János: Fővárosi Levéltári anyag. Budapesti filmvetítések, filmelőadások levéltári forrásainak kutatása 18961906-ig. A mozgófényképek budapesti törvényhatósági forrásai (1896-1906), kézirat, Magyar Filmintézet Könyvtára], valamint Magyar Bálint forrásmegjelölésekkel ellátott munkájának egy fejezete (1907-ig) IMagyar Bálint: A magyar némafilm törtenete, 18961918, Bp., 966. Építésügyi Tájékoztató Központ, házi sokszorosítás, a későbbi időkre Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931 Bp., 19671 ig^n jól használható. Az 1906 és 1920 közötti időről az Almanachok és a korabeli lapok informálnak. Az első szaklap, az 1907-1909 között megjelent A kinematográfia című lap példányai nem maradtak fenn. A témához legfőképp a Mozgófénykép Híradó(1908-1922) és a Mozivilág (1912-1922) kapcsolódik. A 25 éves moziról szóló könyv szubjektív visszaemlékezéseket