Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - FABÓ BEÁTA A moziépítészet és a város

vei hogyan kell tárgyalnia, legfeljebb csendes szerénységét értékelheti úgy a néző, mint az alulról jött és erre mindig emlékező ember attribútumát. Mácsi „organikusan nő bele" a paraszti osztályból a középosztályba. A film elején, segédként még valahol a legalsó kispolgárságnál tart, de a néző sejtheti, hogy megnyerő emberi (úri) tulajdonságai: becsületessége, hűsége és szorgalma meg fogják hozni eredményüket. Hogy mennyire összhangban van saját múltjával, milyen „tökéletesen dolgozza fel" származását, az is mutatja, hogy nem szédül meg a szédítő karrier lehetőségétől. A nagyvállalati áruosztály-vezető pozíciója nem illeszkedik szerves, lépésről-lépésre haladó, kicsit paraszti módon földhözragadt életstratégiájába. Mácsit a bolthoz és Nagyapóhoz köti a hűség: „Urat nevelt belőlem, többet, dolgozó embert" — hangzik el szájából az első figyelemreméltó mondat. Mácsi a dzsentroid úriemberfelfogástól eltérő módon definiálja a fogalmat: az úriemberiét nem merül ki egy meghatározott viselkedésmódban, és nem is származás dolga. Azért tartja magát úrnak, mert becsületesen dolgozik. Ezzel önmagának tartozik, önmagát tiszteli meg szorgos munkájával, önmagát avatja úrrá. A Mácsi által képviselt úriember fogalmához az úri modor is elválaszthatatlanul hozzátartozik. Az úri modor a megtalált forma, az interiorizált magatartásminta, viselkedésmód, amely összhangban áll az úriemberség belső tartalmával, és kifejezésre juttatja azt a külvilág felé. A Mácsi-féle úriemberség azonban nemcsak a becsületesen végzett munkából és az úri viselkedésből áll. A hősnek szüksége van még valamire, ami a tartalmat és a formát összeköti, a kettő közötti kapcsolatot az élet minden pillanatában megteremti. Mácsi igazi polgár, kereskedő. Létének legfőbb törvénye csak egy olyan maxima lehet, amely személyisége koherenciáját úgy biztosítja, hogy összhangban áll a polgári társadalom működésének alaptörvényével. Amikor a hősnő, Vilmácska (Nagyapó unokája, Szörényi Éva alakítja) a boltban hideg büfét rendel tizenöt személyre, magáncélra, hősünk magától értetődő természetességgel kérdezi tőle: „Igenis, és ki fizeti?", majd hozzáteszi: „Semmit a világon nem adnak ingyen". Ugyanebből a jelenetből az is kiderül, hogy Mácsi titokban iskolába jár. Vilmácskának magyarázza: „Gondoltam, ha fűszeres is az ember, lehet úriember, vagy azt tetszik gondolni, hogy nem lehet?!" Kérdésére csak azért vár választ, mert arra kíváncsi, hogyan érez iránta Vilma. A szerelmi konfliktus miatt van szüksége a válaszra, megerősítést vár, bár voltaképp tudja a választ. Az úriemberség fogalmát ez alkalommal a művelt polgár toposzával gazdagítja. Egy más alkalommal, amikor vendégkéntjár munkaadói házában, és Vilmácska, az előbbi esetre utalva, hangsúlyozottan „ingyen" likőrrel kínálja, Mácsi így válaszol: „Én ezt a pohár likőrt már megfizettem, azzal a munkával fizettem meg, amellyel kiérdemeltem, hogy én ebbe a házba beléphetek, úgyhogy ezt a pohár likőrt el is fogadom." A tartozik-követel oldal egyensúlyban tartása olyan követelmény, amely nemcsak a kereskedelmi életet és ezen keresztül az egész polgári társadalom működését szabályozza, hanem a személyiség harmóniáját is biztosítja. Egy személyiség természetesen lehet önmaga-