Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - FABÓ BEÁTA A moziépítészet és a város

tálybeli lány közös vállalkozása jelenti. A szerelmi szál mellett szükségképpen megjelenő generációs ellentét, a modernizációs vígjáték szabályainak megfelelően, a fiatal generáció modern, munkára építő életszemléletének győzelmével oldódik fel. Az 1938 előtt készült vígjátékok között gyakran találkozhatunk a középrétegeknekcímzett, a fentihez hasonló paradigmatikus dramaturgiai betétekkel. Olyan életstratégiákat mutatnak be, amelyek a középosztály modernizációját vannak hivatva elősegíteni. Az évtized végén azonban megváltozott a helyzet. A zsidókérdés politikai eszközökkel való megoldása felgyorsította és nyilvánvalóvá tette a középrétegek bomlását. Ezt a bomlási folyamatot tükrözte a korabeli középosztályvita is.

4 Ráthonyi Ákos filmje, a Fűszer és csemege szorosan kapcsolódik ehhez a vitához. 1939 decemberében forgatták és 1940 januárjában került sor a bemutatására, tehát a középrétegek fejlődésében fordulópontot jelentő időszak terméke. Műfaji szempontból besorolhatatlan alkotás, első pillantásra a modernizációs vígjátékok utolsó, összegző darabjának tűnik. Ezt a benyomásunkat látszatra megerősíti az a tény is, hogy 1939 és 1945 között már nem készültek hasonló, a középrétegek modernizációs problémáit taglaló filmek. Ugyanakkor „irányfilmnek" is nevezhetnénk, ha létezett volna ilyen korabeli műfaj. Dialógusai a magyar filmektől szokatlan élességgel boncolgatják a középosztály utánpótlásának kérdését. A hősök magánéletének konfliktusai csak ürügyként szolgálnak a társadalmi problémák exponálására. Ennyiben a későbbi propagandafilmekre hasonlít, egy korántsem elhanyagolható különbséggel. Míg azok jobboldali eszmeiségükkel a hivatalos kormánypolitika szolgálatában álltak, addig a Ráthonyi-film cselekménye és dialógusai felhívják figyelmünket egy másfajta társadalomfejlődés lehetőségére. A film cselekményének középpontjában a bolt áll. Olyan élelmiszerkereskedésről van szó, amelyet maga a tulajdonos, a békebeli Puskás úr, a Nagyapó (Somlay Artúr) igazgat. A bolt a biztonságos polgári világ és a gazdag fogyasztás szimbóluma. Látszatra nagy a nyüzsgés, de mindenkinek — eladóknak, törzsvevőknek és a véletlenül betérőknek is — megvan a maga szilárd helye ebben a világban. Konszenzuson alapuló, mindenki által elfogadott hierarchia uralja, nincs benne kirekesztés, mindenki mindent megkaphat a pénzéért, árut és udvarias kiszolgálást egyaránt. A vevők közti különbségtétel legfeljebb abban áll, hogy a régi és előkelő kuncsaftokat maga a tulajdonos szolgálja ki. A bolt sziget, a múlt megőrizni és továbbfejleszteni érdemes darabja, a bejárat üvegajtaján olvashatjuk: „Alapíttatott: 1887". A nagy forgalmú üzletben dolgozó szorgalmas segéd, Mácsi Márton (Jávor Pál) előtt megcsillan a gyors felemelkedés lehetősége: egy nagyvállalat áruosztály-vezetőjének hívják, de ő marad. Mácsi árva parasztgyerek, de viselkedésén nem látszik származása. Tökéletes biztonsággal mozog környezetében, pontosan tudja, ki4. Részletesebben lásd: Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon. Bp., Kossuth, 1983.7-106. old.