Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - FABÓ BEÁTA A moziépítészet és a város

tézményckkel a versenyt" — célzott a színházra a Mozivilág 1913 februári száma.

25 Főleg vidéki városokban felmerült vagy meg is történt a (városi) színházak moziként való hasznosítása. Ez a tendencia Európában mindenütt, legfőképp Franciaországban és Olaszországban, általános volt. A mozi térhódításával nemcsak a színházi szakma helyezkedett szembe, a kereskedőknek is konkurenciát jelentett. A Kereskedelmi Kamara kifogásolta (1912), hogy drágák a boltbérletek, hogy kidobhatják a boltost, ha a mozik, bankok, kávéházak (egy kategória!) egy jó sarokbolt helyiség miatt megveszik a bérházat; hogy a főutakon nem lehet boltot nyitni, csak a külvárosban és a csendes budai utcákban. A kávéházi helyiségből vagy csarnok jellegű hodályból ekkorra fokozatosan kialakult a mozi mint sajátos intézménytípus. A helyiségben először megjelent a pénztár, a ki- és bemenetet biztosító két ajtó, a vetítőnyílás (mind-mind speciálisan a mozira jellemző elem), az előtető a bejárattal (a music hali-októl átvéve) és az egyre díszesebb homlokzat. Az épülő mozikat általában meglévő vagy új bérházban helyezték el. Az eredetileg üzleti, kávéházi vagy vendéglői céllal tervezett helyiségből utólag vagy sokszor még a tervezés-kivitelezés közben mozit alakítottak ki. A Nagymező u. 8. sz alatti szecessziós stílusú Ernst-múzeum és lakóház kialakításában a kor olyan neves művészei vettek részt, mint Rippl Rónai a lépcsőházi üvegablakoknál, Lechner Ödön az előcsarnok üvegablakainál. A négyemelc25. A Mozivilág 1913 februári száma tes, képkiállító-termes bérház eredeti terveit 1909-ben elutasította a tanács. Két év múlva megkezdték az ötemeletes, kiállítótermes bérház építését. Építés közben a földszintre tervezett kávéház helyett mozit alakítottak ki (a bérháztulajdonos Ernst Lajos biztosabb jövedelemforrást láthatott a Projectograph Rt-vel kötött szerződésben, mint a kávéházban). Az épület 1912re felépült a Tivoli fényjátékházzal, melyet még egy-két évig kiegészítéssel, átalakítással tökéletesítettek a működés közbeni tapasztalatok alapján. Ez a kis építéstörténet tipikusnak mondható a kor újonnan épülő bérházában történő mozi kialakításra. A mozi belső építészeti megoldását alapvetően a beépített város adottságai határozták meg a minél nagyobb befogadóképesség szem előtt tartásával. A férőhelyek számát a tűzbiztonsági előírások és a még elfogadható látási viszonyok korlátozták. Az alaprajzi kialakítást meghatározta a korra és a belterületre jellemző, zártsoros beépítésű, belsőudvaros bérház. A földszinti, többnyire az utcára nyíló helyiségeikből alakították ki az állandó mozihelyiséget. Az ablakokat eleinte feketére festették, majd a későbbiekben befalazták vagy kijáratra cserélték. A kezdeti évek tapasztalatai alapján kialakultak az íratlan, de hivatalosan is elvárt szabályok. A padozat ne legyen porfogó, jól tisztán tartható legyen (vagyis fapadló és szőnyeg nem megfelelő). A terem levegője a vetítés alatt elhasználódik, büdös lesz, ezért szellőztetési lehetőséget kell biztosítani az előadások alatt vagy között. A folyamatos előadások