Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - FABÓ BEÁTA A moziépítészet és a város

házbérrel és lakással, munkásnegyedben, mely nyáron is megtelik, Budapest legforgalmasabb helyén, mozisátor Budapest legszebb kirándulóhelyén felállítva és üzemben csapószékekkcl és páholyokkal, pléholdalakkal eladó. A hirdetésekben fontosnak tartották általában az eladás megindokolását is: vezetés hiánya, más üzlet átvétele, családi viszály, családi körülmények, nyugalomba vonulás vagy tőkehiány miatt eladó. A színház és a mozi sajátos viszonyban állt egymással, a korai időkről kezdve sok kapcsolódó és ütköző ponttal. A kezdeti időben engedélyezés szempontjából a színházak, mutatványok kategóriába tartozott a mozi. A későbbiekben, amikor a színház kategória önállósult, a mozi még sokáig felhasználta a színházi normatívákat, mint pl. az építési előírások, nyári szünet alkalmazása. A színházak már a virágzó korszak elején ellenségesen fogadták a mozit. 1908-ban született az a főkapitányi rendelet, mely szerint tilos mozira és kabaréra a színház szó használata, mert a közönséget megtévesztheti, bár ezt a gyakorlatban nem nagyon tartották be. A mozi szó megjelenése (1908 körűire tehető, Hcltai Jenő szóalkotása) és elterjedése is azt mutatja, hogy jelenséggé vált. „Sokoldalúságánál és tökéletességénél fogva a mozi lassan háttérbe szorítja a színházat, fölösleges lesz a színház, de nélkülözhetetlen a mozi" — írta Ballá Jenő 1913-ban -À Mozi-színpadban.

211 „Ez az új kultúra... rendkívüli rövid idő alatt emelkedett fel a kulturális nívónak arra a fokára, amelyen már sikeresen veheti föl magánál sokkal sikeresebb in24. Uo. A Tivoli (mai Tinódi) mozi plakátja Kiscelli Múzeum Fotógyűjteménye „A Tivoli fényjátékház a főváros legelőkelőbb mozgóképszínházának hirdette magát. "