Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - MÉSZÁROS ILDIKÓ Antikváriusok, ódondászok, használtkönyv-kereskedők Pesten és Budán

Révai Leó magasan képzett könyvkereskedő volt, aki tanulóéveit neves hazai és külföldi könyves cégeknél töltötte, gazdag ismereteket és tapasztalatokat szerezve elsősorban a tudományos antikváriátus tekintetében. Révaiék már az indulás éveiben kiemelt figyelmet fordítottak az antikvár-részleg fejlesztésére és publicitására. Könyvjegyzékeiket, amelyek „Havi Közlemények" címen láttak napvilágot, tudományos igénnyel készítette el Révai Leó. Az egyes művek leírását mind könyvészeti, mind pedig kereskedelmi szempontú jellemzőkkel és bírálatokkal látta el. Mindezek ellenére a pesti üzlet nem váltotta be az idősebb Révai nagyra törő reményeit. „Olyan nagy igényű alapítás, minőnek Révai Sámuel a pesti vállalatot képzelte és óhajtotta, amelyben a könyvkereskedelem összes ágazatait, a könyvkiadást, a szortimentet, a tudományos antiquariumot jól megalapozva szerette volna egyesíteni -— túlnőtt azon a kereten, amelyen belül viszont Révai Leó az ő egyéni tulajdonságaival és szokásaival a vállalatba beilleszkedett volna' . 1875 tavaszán a testvérek között olyan megállapodás jött létre, mely szerint a cég addigi valamennyi tevékenységét — az antikváriumon kívül — felszámolják, és értékesítik. Révai Leó — az eredeti cégnév meghagyásával — az antikváriumot saját költségére átvette azzal a kötelezettséggel, hogy az üzletben hagyott tőkehányadot éveken át törleszti bátyjának. A dolgok ilyen elrendezésével a két testvér útja — hacsak néhány esztendőre is — szétvált. 9. Corvina. 1897.2. sz. 10. old. (Vegyes) Révai Leó most már mint a cég egyedüli tulajdonosa állt az antikvárium élén, mely időközben az Egyetem utcából a Koronaherceg utca 2. számú házába költözött. Révai látása azonban fokozatosan romlott, és betegsége bizonytalanná tette őt abban, hogy képes lesz-e egyedül is ellátni az üzleti teendőket, és vissza tudja-e fizetni az antikváriumot terhelő adósságot. Ezért kérte fel unokaöccsét, Révai Mórt, aki ekkoriban a lipcsei egyetemen folytatta tanulmányait, hogy legyen segítségérc. 1879 őszén Révai Leó hívására hazajött Pestre, és hozzálátott az antikvárium ügyeinek intézéséhez, emellett pedig egy saját kiadói vállalkozás létrehozásához. Ennek érdekében rábírta apját, hogy egyesüljön újra Révai Leó cégével, a visszafizetendő összeget vigye be tőkeként a vállalkozásba. Révai Sámuel elsősorban fia érdekében vállalta, hogy újratársul öccsével. A kiadói sikerek láttán pedig érdemesnek látta a szortiment újraalapítását is. t üégük sikerei ellenére a két fivér közötti ellentétek, amelyek egyszer már szétválásra késztették őket, ismét kiéleződtek. Végül, 1885-ben a fiatalabb Révai testvér úgy döntött, végleg szakít a társas céggel. Kilépésével az antikvárium is kikerült a vállalkozásból. A „Révai Testvérek" cég 1895-ig állt fenn ilyen néven, a cégnek 1885-től Révai Mór, 1887-től pedig Révai Ödön — Révai Sámuel fiai — lettek egyenjogú társai. 1895. július l-jén a „Révai Testvérek" hivatalosan is részvénytársasággá alakult át, amely az antikváriumot mint saját vállalkozást továbbra is fenntartotta. „Révai