Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

AZ OPERETT - HANÁK PÉTER A bécsi és a budapesti operett kultúrtörténeti helye

műfajainak legmegfelelőbb helyet: a tágas kőszínházat, az operaházat, a hangversenytermet — és a sportstadiont. A múlt század második félének operája egyre erősebben felbontotta a belcanto melodikus dallamszövését. Közönsége a műélvezők szűk körérc csökkent, akik követni tudták a wagneri és posztwagneri absztrakt intellektuális zene exkluzív birodalmába. Amíg a századvég operája — a kései Verdi és Puccini több műve is — vesztett közérthetőségéből, s ezáltal szegregálta a műértő elitet a lefelé bővülő népelemektől, addig az operett a nagyvárosi tömegkultúra igényeihez igazított összművészet, Gesamtkunsmerk lett: egyfajta közös kultúrába integrálta a nagyvárosi társadalmat a felső rétegektől a művelődésre szomjas munkásságig. Az új zenés műfajt kedvező környezet fogadta Bécsben, ahol a történeti szituáció és hagyomány, szóval a hely szelleme találkozott az operettben.

7 Bécs soknemzetiségű társadalma, uralkodó udvara és arisztokráciája mindig is hajlott a kozmopolitizmusra, polgársága pedig lojális alattvaló volt, csodálta, titánozta, de ki is gúnyolta a mágnások világát és az abszolutista bürokrácia vaskalaposságát. A 19. század derekán a város barokk és biedermeier hagyománya is összebékült. A jámborságot és az érzékiséget, a lojalitást és az iróniát, a látványosságot és a humort, a zenét és a táncot az opc8 rett egyesítette. A műfajnak mélyrenyúló hazai gyökerei voltak. Előzménynek tekinthető az óbécsi (Alt-Wiener) népi komédia, továbbá a táncos-énekes darab, amelyben az osztrák német Landlerből kifinomodott valcer, a cseh-lengyel polka, a mazurka, a magyar csárdás előkelő helyet kapott. Ez a Singspiel néven ismert műfaj azonban — főként a párizsi operett hatására — új nevet és tartalmat kapott a század második félében. Ezt jelezte Offenbach, Hervé gyors és viharos sikere és adoptálása Franz Suppé, Kari Millöckcr és mindenekelőtt Johann Strauss műveiben. A bécsi operett azonban sokban különbözött a párizsitól: nem volt olyan kíméletlenül ironikus, zenéjében sem a fanyar szatirikus motívum, hanem inkább az édes-ábrándos dallamosság, és a táncban nem a kánkán, hanem a keringő uralkodott. Ezt kedvelte, igényelte a bécsi közönség, ennek felelt meg leginkább Suppé Szép Galameá-ja, Boee/eeió'yn, Strauss Denevére. Ha rámutatunk is a párizsi és a bécsi operett különbségeire, ezekből semmiképpen sem kívánunk messzemenő társadalmi és politikai következtetéseket levonni. Különösen nem olyan sommás értékítéletet, hogy a párizsi operett lett volna a harcos politikai ellenzékiség képviselője, a bécsi — és közvetve a budapesti — pedig a politikai konformizmus és az alattvalói szellem /. Martin Üchtfuss: Operette im Ausverkauf. (Továbbiakban Lichtfuss, Operette). Wien-Köln, 1989.18. old. — Batta, álom, 61-62. old. s. Moritz Csáky: Der soziale und kulturelle Kontext der Wiener Operette. In: Mann Strauss. Szerk.: Ludwig Finscher és Albrecht Riethmüller. (Továbbiakban Csáky, Wiener Operette). 40,46-48,50-53.O. Wiener Operette, 25-26. old.