Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GYÁNI GÁBOR Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház
már a vállalkozáshoz, az alkalmazottak (eladók) száma pedig elérte a másfélszázat. Az 1930-as évek derekának fejlesztései nyomán tovább nőtt az eladótér és az alkalmazottak száma, mely utóbbi hamarosan 600-ra emelkedett: őket nagyszámú ottho25 ni bedolgozó varrónő egészítette ki. Az áruház, emellett, fizikai kiképzésével is méltó volt az áruház címre. Mi a késlekedés és az áruházak sikertelenségének oka? A kérdést az indokolja, hogy nálunk a nagyáruház évtizedekkel, ha nem fél évszázaddal később talált otthonra, mint Franciaországban vagy Angliában, sőt Németországhoz képest is késett annak meghonosodása, holott ott szintén elég későn, az 1890-es évtizedben gyökeresedett meg az intézmény. Ám az is magyarázatot kíván, hogy miért nem voltak képesek az áruházként alapított vállalatok tartósan áruházként üzemelni, mi rejlik sikertelenségük hátterében. A vállalkozók oldaláról tekintve feltűnő, hogy a Corvin kivételével a többi áruházat mind hazai vállalkozó alapította, a külföldi tőke tehát nem vagy alig érdeklődött az áruházi befektetés iránt. A hazai áruházalapítók ugyanakkor olyan zömében sikeres kiskereskedők, akik hosszú évtizedek szorgos munkálkodásával tornászták fel magukat az áruháztulajdonosi szintre. Közöttük külön csoportot képeznek azok, akik karrierjüket iparosként (szabóként) kezdték. De alakuljon bárhogyan az életpálya, mindannyiukban közös a szerény tőkevagyon, ami a kiskereskedelem alacsony tőkehozadékának egyenes következménye. Ez pedig végső soron abból fakad, hogy a nem kellően széles vásárlóképes kereslet nem adhatott elegendő impulzust az ilyen irányú fejlődéshez. További korlátként hatott, hogy a századforduló évtizedeiben keletkező nagyvárosi középpolgárság és polgári középosztály fogyasztási kultúra tekintetében inkább mintakövető, mint mintateremtő szerepet játszott. Jól kiviláglik ez a lakáskultúra, az otthon berendezése terén követett gyakorlatából, amely erősen függött az arisztokrácia és az újsütetű nagypolgárság életviteli mintáitól. Nem arról van természetesen szó, hogy az új nagy- és középpolgári rétegek egyszerűen lemásolták, közönségesen szólva: majmolták a hagyományos elitek kulturális szokásvilágát, fogyasztási gyakorlatát. Az utóbbiak historizáló otthonkultúrájának az adaptálása az új polgári rétegek identitásteremtő erőfeszítését szolgátja, és ilyen értelemben a kulturális minta átvétele kisajátító célzattal történik. Az arisztokrata kultúrjavak és életmódelemek alkalmazása tehát nem annyira formális, hanem funkcionális: más kontextusba átemelve módosul a hozzájuk társított jelentés. A középpolgári otthon így lesz a középpolgári identitás kulturális kódjává. 26 Mindamellett tény, hogy a középosztály e kulturális beállítottsága határozottan gátlóan hatott az áruházak hazai fejlődésére, 25. Kis ár—nagy áruház. Népszava, 1934. november 24 . 26. L Gyáni Gábor: A polgári identitás és az otthonkultúra a századfordulós Budapesten. Műhely, 1994/3.46-47. old.
