Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - Cs. PLANK IBOLYA Fényképészműtermek Budapesten

szet legmagasabb fokán álló Uj-Yorki, Londoni és Párizsi" épületekhez próbálták igazítani. A fényképészet szülőhazájába, Párizsba sokan eljutottak közülük, és hírből is jól ismerték az ottani körülményeket. Arról azonban nincs pontos képünk, hogy a hazai műtermek kivitele és belső eleganciája miben hasonlított vagy miben különbözött a nyugat-európai városok műtermeivel összevetve. Jóllehet, a fejlődés egészen í 848—49-ig párhuzamosan haladt Európa más fővárosaival, amikor azonban a műterem-építkezések fejlődése nagyobb lendületet vett volna, a hazai körülmények nem engedték meg, hogy Párizshoz, Londonhoz vagy Berlinhez hasonlóan vagyonokat invesztáljanak bele az új művészeti ág felvirágoztatásába. A műtermeket ábrázoló tervek alapján azt kell mondanunk, hogy ebben az időszakban nem épültek luxusigényeknek megfelelő fotográfiai paloták. A legkorábbi hazai műtermek jelentőségét elsősorban az önmagának helyet kereső és találó mesterség szempontjából kell értékelnünk. A fotográfusok műteremépítkezései gyakorlatilag az 1860-as években kezdődtek meg, és ettől fogva folyamatossá váltak a fővárosban. A legnívósabb műtermek a Belvárosban és a Lipótvárosban működtek, sokan építkeztek azonban a kávéházakkal, mulatókkal és üzletekkel tarkított népes Terézvárosban, valamint a kevésbé városias, de sűrűn lakott Erzsébetvárosban és Józsefvárosban. A fotográfus szakma helyzetét és emelkedését néhány statisztikai adat bizonyítja a legjobban. 1860-ban 19, 1861-ben 24, 1863-ban és 1867-ben 27, 1868-ban pedig 33 pesti és budai fotográfust tartott számon Hirdetések a Pester Lloyd Kniender 186 l-es számából „A legnívósabb műtermek a Belvárosban és a Lipótvárosban működtek..."