Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - Cs. PLANK IBOLYA Fényképészműtermek Budapesten

(Csonka Simon műtermének terve, 1869. Józsefváros, Kerepesi út 16. Építőmester: Gottgcb Antal Budapest Főváros Levéltára „... nem épültek luxusigényeknek megfelelő fotográfiai paloták. " a Pester Lloyd Kalender. Ezzel szemben Párizsban 1851-ben már 204,186l-ben330 fotográfust regisztráltak, Londonban 1855-ben 66, 1861-ben 200, Berlinben 1852-ben 33, 1857-ben 63, 1860-ban pedig 94 fotográfiai műterem létezett. Hasonlóan a többi országhoz, sok magyar város büszkélkedett egy vagy több helyi fotóssal. Vándorfényképészek is járták ekkor már az országot, ideiglenes dekorációkat és kliséket alkalmazva. Műtermen általában művészi alkotó munka folytatására szolgáló, fekvésénél, méreteinél, világításánál fogva erre alkalmas helyiséget értünk. Az építkezések első évtizedében a pesti bérházak udvarán és kertjében felállított favázas műtermek terjedtek el: ezek olyan fagerendás vázszerkezettel emelt építmények voltak, melynek közeit deszkával és téglával, ritkábban kővel töltötték ki. A vakolatlan fachwerkes szerkezetet zsindellyel, deszkával vagy cseréppel fedték be. Tradíciókkal az építkezők nem rendelkeztek, egyedül a szakmából fakadó követelményeknek, valamint a városi hatóságok tűzbiztonsági és szépítészeti elvárásainak kellett megfelelniük. A tervek megvalósulásához egyrészről az építőmesterek, az építészek, a fotográfusok közreműködésére, másrészről a ház- és telektulajdonosok, valamint az illetékes városi hatóságok engedélyérc volt szükség. A fényképész számára a természetes fény biztosítása mellett a legszükségesebb helyiségek kialakítása merült fel igényként. Komfortról ezekben az években még nem beszélhetünk, a műtermek többsége fűtetlen volt, így csak a nyári hónapokban tudták azokat folyamatosan használni.