Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - Cs. PLANK IBOLYA Fényképészműtermek Budapesten

tóztassanak belépni, és ne menjenek a — szám alatti kontárhoz, ki inasom volt, művészetemet eltanulta, s most saját rovására dolgozik, és igen rosz képeket csinál!".

2 A lipótvárosi fogadóban ekkor két dagerrotipista dolgozott, Stuhr a III. emelet 100. számú szobájában, Kawalky aranyműves pedig vele szemben, a 86. számú szobában. Az egymással vívott konkurenciaharcban Kawalky bizonyult az erősebbnek, majd 20 évig a pályán maradt, míg Stuhr tovább vándorolt Európában. A hazai dagerrotípiai műtermek jellegzetességét tehát elsősorban a bennük végzett tevékenység és a helyszínen alkalmazott speciális felszerelések és berendezések adták meg. A műhelyek megsokszorozódásában és önálló arculatuk kialakulásában a vizitkártyák elterjedésének lesz meghatározó szerepe. F. S. Archer kollódiumos nedves eljárása 1851-ben, valamint az A. A. Disderi által 1855-ben feltalált vizitkártya-formátum új fejezetet nyitott a fényképezés és a műtermek történetében. A technikai fejlődés eredményeként az ezüstözött rézlemezt felváltotta a kópiák sokszorozására alkalmas kollódiumos üvegnegatív, a bársonytokba csomagolt egyedi dagerrotípiákat pedig a kartonra ragasztott feliratos portré. A 6,3x10,5 cm-es vizitkártya a látogatások alkalmával kötelező névjegykártya szerepét kezdte betölteni, a látogató nevének feltüntetése helyett annak portréjával. A modelleket általában festett vásznak 2. Nagy Ignácz: Magyar Titkok. Kilencedik Füzet. Pesten, 1845. VII. Doguerreotyp. 48-58. old. 3. Fejtős Imre: Fényképészetünk első virágkora (1855-1885). előtt, balusztrádon ülve vagy állva ábrázolták szemközti nézetben. Disderi újítása abban állt, hogy feltalált egy olyan formátumot, amelyet olcsón és tetszőleges példányban lehetett sokszorosítani az üvegnegatívról. Ennek eredményeként megkezdődött az átmenet a kézművességből az ipari termelés felé. Disderi portréfelfogásáról a következőket írta a Journal Amusant egyik krónikása: „...Megértette azt a szerepet, amit a portré játszhat a szokásos kapcsolatokban, nemcsak a barátságban, de az egyszerű udvariasságban is. A vizitkártya támaszával ellátva, a fotográfia áttöri a társadalmi kapcsolatok hálóját, és használata a társas életet jelenti."

4 A műhelyek növekvő száma bizonyította a mind jelentősebb keresletet a fényképes portrék iránt. Párizsban 1851 és 1856 között ötszörösére (29-ről 161-re) emelkedett a műtermek száma, Londonban hasonló volt a helyzet, 56 műhelyt tartottak számon 1855-ben, és 184-et 1865ben. Valóságos robbanás rázta meg a fotográfia világát. A pest-budai műterem-építkezések első évtizede (1860-70) Neves pesti dagerrotipisták tértek át a kollódiumos nedves eljárás alkalmazására az 1850-es évek második felében, és építettek korszerű műtermeket új berendezésekkel, „egészen új, eddig itt nem látott készülékekkel". A műtermeket „e művéFolio Archeológia X. 1958.248-249. old. 4. Jean Sagne: L'

atelier du photographe (1840-1940). Paris, 1984.60. old.