Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - SÁNDOR TIBOR-KlNCSES KÁROLY Fotó/város/történet. Híres fényképészek a városról

szappan, Váncza keksz, Utazzék Maszovlet repülőgépen Siófokra, Fabulon, Persil, Tictac. Odalenn épp a városligeti omnibusz döcög át a síneken; ha táblája és lámpása kékre festett, akkor egyenesen megy tovább a Lánchíd felé, ha viszont vörösre, akkor a szűk, zűrzavaros Király utcára fordulva az Erzsébethídon keresztül jut át Budára. A Boráros tér felől villamos érkezik, útja onnan a Nyugati pályaudvarig alig több mint húsz percig tart, a 6-osok napközben három, a 4-esek öt percenként követik egymást. A vágányoknál útfelbontás, mint azóta is rendesen. Konflisok, lovasrendőrök, kényük s kedvük szerint keresztül-kasul közlekedő járókelők. A nyolcszög belső négyszögében a majdani városvédők totemoszlopai: a míves kandeláberek. Formájukról a Közmunkatanács több külföldi nagyváros köztéri lámpáinak rajzait tanulmányozva döntött, Párizsból mintát is hozattak. Szemben az Abbázia, a Steuer-család vagy inkább Eötvös Károly, Vázsonyi Vilmos, Zsolt Béla és a többi neves törzsvendég kávéháza. Az üvegtáblák mögött ma bankfiók hűvöslik, a tér többi egykori kávéforrása, a Nicoletti és a Menton helyén pedig multinacionális cégek gyorsbüfé-klónjai tenyésznek. Igaz, Vázsonyinak ismét van itt emléktáblája, a munkásőr-dombormű pedig szoborrezervátumba került. Remélhetőleg más szemmel nézik majd ezt a remek vedutát, ha megtudják, hogy egy leendő kormányfőtanácsos készítette. Erdélyi Mór (1866-1934) császári és királyi udvari fé?iyképészként a legjobb körök tagjait fotografálta előkelő műtermében. A királyt, a főhercegeket, a minisztereket gondolkodás nélkül, az államtitkárokat, főispánokat, polgármestereket némi húzódozás után fényképezte, azon alul pedig már csak első asszisztense készítette a portrékat. S ez az ember egyszer csak a fejébe vette, hogy lefényképezi a várost, az országot. Elment a Tabán legszegényebb részeibe, Óbuda dombnak kanyarodó utcácskáiba a megroggyant százados házak közé, s készítette fotóit. Egyes elrugaszkodott fotótörténészek már-már a szociofotó, a riportfényképezés magyarországi úttörőjének kiáltották ki. A dolog ennél bonyolultabb. Mert ugyanez az udvari címekkel kidekorált fény képész találta ki, hogy az összes falusi, tanyasi iskolába jusson vetítőalkalmatosság, s ha nincs áram, akkor működjék gázzal, olajmécsessel. Diasorozatokat készített és sokszorosított az országról, a Föld nevezetes helyeiről, ritka állatokról, híres emberekről, hogy azokat megmutassák a képre éhes gyerekeknek. Ha a történészek, oktatáskutatók Klebelsberg Kunó iskolaprogramjáról beszélnek, ne felejtsék ki többé Erdélyi Mórt és az Uránia Szemléltető Taneszközök Gyárát sem.