Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - BÁLINT GYÖRGY A százéves fénykép

A százéves fénykép BÁLINT GYÖRGY K

issé szórakozottan ünnepelte meg a fénykép századik születésnapját a civilizált világ, mely mostanában mással van elfoglalva. ( "sak a franciák foglalkoztak alaposabban és lelkesebben a centenáriummal. Nemzeti ügyük: a fényképezést a francia Daguerre találta fel 1839ben. Mindenki ismeri azokat a finom, rézmetszetszerű arcképeket, melyeket dagerrotípiának neveztek annak idején. Száz év alatt csodálatosan fejlődött e szép francia találmány. Lehetőségeinek és tárgyválasztásának nincsenek határai. Ma már mindent lefényképezhetünk: alpesi naplementét és kolerabacilust, szép nők lábát és ugyanezeknek a nőknek állampolgársági bizonyítványát. Életünk elképzelhetetlen volna fényképezés nélkül. Daguerre találmánya éppoly alapvető, szerves része a mai civilizációnak, mint a telefon, az autó vagy az írógép. A százéves jubileum alkalmából elgondolkozhatunk: mit is köszönhetünk tulajdonképpen a fotográfiának? Általában azért becsülik sokra, mert megörökít. Mindent megörökít, amit csak akarunk: régi utazást, ujjlenyomatot, lakodalmi ebédet, kirándulás színhelyét, nagybácsit, csecsemőt, farsangi mulatságot. Múló pillanatokat és múló embereket ment át abba az aránylag rövidlejáratú örökkévalóságba, amit egy család élete jelent. Mindenki nézegetett már régi családi képeket: a maga családjáét és idegenekét. Az előbbiek többnyire fájdalmasan hatnak, az utóbbiak többnyire komikusak. Minden régi családi kép ünnepélyes, ha másért nem, hát az egykorú bajuszok vagy ruhafodrok miatt. Az ünnepélyesség mindig kétélű: megrázó lehet, ha saját érzéseink vagy érzéseink emlékei vannak mögötte: de kínosan nevetséges, ha semmi közünk hozzá. A régi családi fény-