Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

A szeretet könyve. A szeretet perzselő ostorcsípése. Sebe. Gyulladása. Uszke. Hát csak szeretetre nem lenne szükségünk? Kenyér, sajt, hús, gyümölcs és friss kútvíz mellé csak szeretet nem? Te is akkor káromkodtál. Amikor a szeretet hiánya elviselhetetlenné vált. Akkor vertél be ablakot. S vertél ki szemeket. Te szeretet-éhes. Szeretet-falánk. Szeretet-betelhetetlen. Szeretet-veszett. Te ember. Te író. Azt hiszem, néha Bogár Imre, Rózsa Sándor, Sobri Jóska is sírt magában. Úgy jöttem én vissza a halálból és messzi országokból. Mint akinek még ezeket elmondani a dolga. Amikor betoppant hozzám Huszár Sándor, írj Szilágyi Andrásról — monda. Lám, szeretnek Téged. El nem feledtek. S végre megint írtam. Irkál tam-firkáltam. Milyen régen nem írtam egy sort sem. Csak leveleket. Ez is csak levél. Komám. Nem literatúra. Nem litánia. Mondhatnám, tehát magánügy. Szigorúan bizalmas. Nehogy magára vegye, akinek nem gubája.