Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

Egy huszita prédikátor. Egy kelet-európai igaz iskolakönyv forradalomra. Ha kell valakinek. De ez már nem „irodalom" ügye. Az „irodalomnak" nem is kell. Milyen irodalomnak? Amelyik kondorból kanalazza a „realizmust"? Meg a „strukturalizmust"? Meg az „esztétikát"? Pedig realizmus ez az igaz iskolakönyv. Persze „más" realizmus. Avantgarde-ságában éppen. Struktúra. De más. Meg esztétikum. De más. Az is rossz írás, Sobri Jóska. Amelyikben kanosszát jársz. Persze, tudom. Hitted. Jártam én is kanosszát. Én is hittem. Azért bántalak arcul Téged. Veled magamat. Hogy ha még van pár napunk, pár évünk, addig se felejtsük el. Kanosszát egyebekért kell járnunk. Balekok. Nem a hit. Az értelem. Az értelmesség. Az ésszerűség. Az igaz a valóban. Egy hallatlan irodalmi tűzijátékot te indítottál fel. Megannyi tűzgomolyagot. Az Új pásztor után jött mind. Az Abel a rengetegben. A Sánta farsang.