Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

Azaz, ha könyved 1918-19 küszöbén történik, isten s történelem háta mögötti hegyekben? Azaz, ha félfeudális parasztok-disznópásztorok-erdőlők-cselédek között? Ha. Akkor miért nem 1950 tanrendje és iskolakönyvi zsargonja szerint? Holott. Holott megírod. Azt, hogy a forradalom kipréselője: a gondolat felcsiholója: a munkaerő barbár kifosztása. Ott, ahol már nincs mit veszteni. Csak a tetvet. A rongyot. Meg az éhséget. Amit Marx már 1848-ban tudott. Csak 1950 táján mindentavilágontudó tanmesemesélők nem. Hogy Kelet-Európáról van szó. Hogy Demeter Hutten lángolásával prédikálja: csak minden érdekelt összefogásával. Aki külön harcol falatjáért: elvész. A kirekesztő elvész. A kiátkozó elvész. Az Új pásztor kása közben fogalmazod meg előre a Népfront-gondolatot. Alulról. 1930-ban súgsz már a spanyol köztársaságiaknak. Nekünk 1944-45-ben. De 45^1-6-ban nem közénk jöttél. Nem írók közé. Móc parasztok közé inkább a halál-lágerekből. Háború sebeit gyógyítani. Kevesebb volt az orvos, mint az író. A biblia s a próféták szavai. Károli Gáspár hangja sétálgat kurta soraid között. Szcrémségi Tamás-és-Bálinté. Sobri Jóska?