Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

Mert a zsivány mindig hajszolt. Hajszálon lóg az a vacak élete. Hajkurászott voltál Te. Amióta anyád megcsinált. Száguldó. Vakmerő. Kölök. Meggondolatlan. Nincs annyi rossz, amennyit fejedre ne olvashatnék. Te csupaszív. Te agresszív. Te hűséges az Igazsághoz. Scbtibcn írtakkal a Remeket elbarikádozó-elfeledő-ködbe-elrejtő. Hogy csak azt lássák. A kiáltványt. Ne téged. Sobri Jóska bokrok alatt hált. Sűrű, áthatolhatatlan rengetegben. Ködködmönben. Éjszurokban. Pisztollyal lövöldöző. Petárdapattogtató. Szavakkal bicskázó. Szókimondó. Bolond. Szilaj. Zsivány. Zsidó. Magyar. Pogány, Te! A történelem elkötött lova neked sose volt elég gyors. A szegények testén a seb neked sose hegedt elég szaporán. A szó sosem rohant tollad alatt eléggé sebesen. A mondat sem ócska írógépeden. Az ilyen ember csak egyre-másra a bokáját ütheti meg. Csak lesántulhat az ilyen író. De azt a szikáran átpoétizált-meredt derekú 300-400