Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

oldalt pányvával sem lehet kirántani a nyeregből. Nem csekély dolog az efféle. 300-400 oldal az irodalomban. Egy ilyen Sobri Jóska. Egy realista irodalomban. Egy ilyen kisokos irodalomban. Egy ilyen legokosabb literatúrában. A végirodalomban. Messiásdíántálásban. Boldogok a lelki szegények. Akik tízezer oldal remekművet írtak. És pendelyes korukban a terítetlen konyhaasztal körül kergette őket a mamájuk. Sodrófával. Ciroksöprűvel. Ha nem voltak már akkor klasszikusok. Gyorsan meg lehet ám szokni a klasszikusságot. Csak valóban annak kell lenni. Vagy gügyének. Fürgének. Ügyesnek. Jól barátkozni. Te nem vagy gügye. Magát-illegető-illeszkedő-törleszkedő seggét riszáló se. Fürgének sem éppen ügyes. Barátkozó sem. Hanem haramia. Összeférhetetlen minden trógerséggcl. Magányos vad. Baráttalan meglehetősen. Barátságtalan. Csupaszív, Te. Minden nagy könyvünk felkelés a praktikus okosság ellen. A Te egyetlen, összefoglalókig még meg nem jelent egyetlen és teljes nagy könyved is az esztelen mérésé. Az a 300-400 lap. Sobri Jóska.