Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

Szoknyák után kapkodni se. Arról az íróképről is ketten maradtunk csu Meg Nagy István még. Talán még a Kohn-fényképész. Ha el nem égett. Elmentek mind a többiek. A képen nem láthatók is. A félhatodik. Vagy elmenesztették őket. A hatodikat. A hetediket. Éppen most ment el a nyolcadik. És ki a népi író? Ha nem Te, Sobri Jóska? A zúzmaráját! A szűzmáriáját! Avagy más nép a Te néped, Sobri Jóskám fotográfián? A Te szegények-néped más nép? Nézem a képtelen képet. Hát igazán nem kupeckedtünk. Hanem provokáltunk. Bűn volt egy rendet felöklelni? Arcul köpni? Nem voltunk mi nemzeti stricik. Másféle kitartottak sem. Kétarcúak sem voltunk soha. Nem is vagyunk. Nem is leszünk. Kellünk-e még? Kinek kellünk? Hol az a 300-400 oldal? Az a Remek? A talán négy-ötezerből? Amit összefirkáltál? Elég sok rosszat is dühödben. Szíved jóságában. Türelmetlenségedben. Rendetlen írásoddal.