Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

Ma nyugdíjas haramia a meleg kemence padkáján. Rád jött a tél. Nagyvilágszerte farkasok az Új pásztor oldalairól. S Demeterek. Legalább puha-é balhás subád? Amin feküszöl. Micsoda skandalumok emlékei öblös horkolásodban. Mert hiszen: jó alvó maradtál. Vén haramia a meleg kemence padkáján. Tán kihűlt a kemence is. Elvékonyodott aluvásod is. Te csupa szív. A piculátlanok orvosa. Héják, sasok rémisztgetője. Vaddisznók, farkasok, pandúrok megkergetője. Ócska flintáddal. Expresszionista füstélyoddal. Micsoda érzékeny szív. Jól dübög-e még? Megalázottak befogadója a Te szíved. Dicsér és szeret Méliusz. Alighanem még néhány zsivány is. Legalább ő bizonyosan. Másik vén szegénylegény. Melletted csupán skandalum-inas. Haramia-tanítvány. Mi a frászt akar furton-furt ő is az épp 30 éve megégetett zsidókkal? Sobri Jóska! Csakhogy hazajöttél a kényelmetlenebb kemencék alól. Dicsérlek? Pirulsz? Fészkelődsz? Melyik kupec nem dicséri a tulajdon lovát? Ha már pénzzé kell tenni vásárban. Nem adlak el. Mi nem kupeckedtünk az irodalomban. Nem is fogunk. Nem fogni persze nincs már sok időnk.