Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - NAGY IGNÁC Daguerreotyp

— Úgy tetszik, mintha ismerném azon hölgyet, kit ábrázol. — Oh, én is ismerem, ez a vadászkürtbeli szobaleány képe. — Ah, férjecském, te tehát ismered azon szobaleányt? — Oh, hihetőleg csak az utczán láttam. — Hihetőleg? — Azaz, bizonyosan. — De hát ez kicsoda? — X ... gróf kapusa. — Lehetséges-e? — Jól ismerem. — Kapus! — Hja, olcsóbb ajándékot alig adhatna mosóné kedvesének. — Igaz. — S az ily ajándék azonkívül még úrias is. — Úgy van. — De hát ezen kihívó tekintetű pompás hölgyecske? — Ah, ez titok. — Titok? — Igen. — És három példányban van itt. — Az is titok. — De miért? — Már csak megsúgom. — Halljuk. — E három példány három utcza számára készült. — Hogyan? — Úgy van és a három utczában három bolt számára. — Talán csak nem czimerül? — Oh, nem. E kép mind a három bolt előtt az üveg rakszekrénybe függesztetik, mintegy ily aláírással: «Tiz másodpercz alatt készült. A művész lakása itt megtudható. Ara két pengő forint.» A szép kép föltűnik és így sokan tudakozzák a művészt és illetőleg lakását. — Természetesen. — Mellesleg azután vagy a boltban, vagy a művésznél a szép eredeti után is tudakozódnak némely kíváncsiak s megtudván lakását, meg is látogatják, meg akarván győződni, hogy az eredeti is csakugyan oly bájos-e, mint a kép. — Hát ezen pohos űr ugyan kicsoda? — Nem ismerem. — Ön sem ismeri?