Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - GERA MIHÁLY Képes főváros

Képes főváros GERA MIHÁLY B

udapest nem panaszkodhat a fotográfusokra. Korán és sokan fölfedezték azt a kimeríthetetlen lehetőséget, amit a főváros a nap minden órájában megörökítésre kínált. Sokat emlegetett szép fekvése, a méltóságosan hömpölygő, valamikor állítólag kék Duna, a rajta átívelő kecses hidak, a dimbes-dombos budai oldal, a Várhegy pompás palotái, Óbuda ódon világa, a hévforrásairól, szőlőiről híres, korán lebontásra ítélt Tabán, a nyüzsgő pesti élet más és más hangulatú kerületeivel vonzották a fényképészeket. Műemlékei, díszes középületei, századforduló idején épült bérházai mást mutattak hajnalban, mást délben és mást alkonyatkor. Az utcák, közterek képe percenként változott. Egyszer sokadalom támadt, amelyet érdemes volt fényképezni, másszor a néptelenség késztette a fotográfust felvételezésre. Az érdeklődés Budapest iránt nem csökkent, sőt, az idő múlásával egyenes arányban növekedett. Tömegével készültek, készülnek róla a fényképek. Nincs az a primadonna, aki népszerűségben versenyezhetne vele. A teljesség igénye nélkül soroljuk föl néhány úttörő fotográfus nevét, akik emlékezetes felvételeket készítettek fővárosunkról (Szilágyi Gábor A magyar fotográfia története című, frissen megjelent munkájából idézve). Heidenhaus az első, akit név szerint ismerhetünk, ő 1860-ban számos fényképet készített, főleg Budáról, ahol a műterme volt. Néhány év múlva több követője is akadt: Zograf és Zinsel, Klösz György, Erdélyi Mór, Kozmata Ferenc, Weinwurm Antal, Petrik Albert, Kankovszky Ervin, Hollenzcr László. Folytathatnánk a sort, de ennyi is elég ahhoz, hogy