Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPVARÁZS - KOLTA MAGDOLNA Képmutogatók Pest-Budán

és kalandos utazásokat mutattak be laterna magicákkal. 12 Az egyszerű vásári vetítések a 18. század legvégén átadták helyüket a misztikum, a borzongás élményét nyújtó spektákulu­moknak. A borzongatást kezdetben csak annyival próbálták fokozni, hogy a vetítő felület elé egy füstölőt helyeztek, s a go­molygó füstre vetítettek. Etienne Gaspard Robertson a Vendôme téri kapucinus ká­polnában 1797-ben viszont már haláltán­cot, szellemalakokat mutatott be. Találmá­nya, a phantasmagoria a 19. században egyre nagyobb népszerűségre tett szert, amikor a gyertyát felváltotta a petróleum-, majd a spirituszlámpa, vagyis lehetővé vált a na­gyobb fényerejű, tehát hatásosabb veti­tés. A fantazmagória lényege, hogy egy vi­asszal vagy vízzel átitatott, finom, áttetsző textília mögül vetítettek, s a vetítő köze­lítésével, távolításával, bonyolult mozgatá­sával olyan hatást tudtak kelteni, mintha a vetített csontvázak, szellemek közeledné­nek a nézőhöz, illetve távolodnának tőle. Robertson az olajégőt egy homorú tükörrel szerelte össze, objektívként kondenzor­tükröt és egy gyűjtőlencsét használt. Az egész szerkezetet egy kerekeken gördülő asztalra, a chariot-kocsira szerelte, ezt gör­dítette közelebb-távolabb a vászontól. A fényrekesznyílást huzalokkal szabályozta, ez változtatta a vásznon a világosságot/sö­tétséget. Mivel a kép körül teljesen fekete 13. David Robinson: i. m. 6-11. old. 14. Szilágyi G. Gábor: A kapucinus kápolna titka. Élet és Judomóny, 1990. 9. sz. is. Az 1850-es, 60-as években ezzel a módszerrel vetítettek szellemképeket a színházi előadásokon (többek között Molnár György Budai Népszínházában 1863-ban. M. Gy. [Molnár György]: A szellem-alakokról. Színházi látcső, 1863. augusztus volt a háttér, a kivetített alaknak nem volt környezete, a nézők úgy látták, hogy a le­vegőben lebeg, ráadásul a látvány távolsá­gát sem tudták felbecsülni. A káprázatot a kápolna hangulata, a rafinált zenei aláfes­tés is fokozta. 14 Henry Langdon Childe már 1836-ban többszörös, sokszor négylcn­csés vetítőket használt, áttűnő képeket ve­tített az egymás után működésbe hozott lencsékkel. Az így létrejövő ködképek (dis­solving views) kettős vetítőszerkezetet igényeltek, amelyben az egyik lencse által vetített kép fokozatosan elhalványult, míg a másik lencsével sugárzott kép fokozato­san megerősödött. Az eltűnő és a helyére lépő képet egy ideig egyszerre lehetett lát­ni, tehát alaktalan ködképpé olvadt össze. 15 Ezekben a mutatványokban a mágikus és a reális, a természeti színjáték és a teatra­litás keveredett egymással, ami a roman­tika emberének egyik alapélménye volt. A műfaj a Nemzeti Színház színpadán is megjelent 1843-ban, amikor október 29. és november 20. között a híres mutatványos, Döbler mutatta be „optikai ködfátyol-ké­peit". A Regélő először október 22-i szá­mában közli a hírt, hogy „Döbler Pestre, mégpedig a nemzeti színházba váratik any­nyira elhírült phantasmagoriáival" 17 . 29-én pedig megérkeztét jelenti: „híres bűmu­tatványait... már elkezdette. A közönség tolakodva csődül ez érdekes látványok­ra" . A „többnyire bérletszűnéssel" adott 2.; A budai népszínház szellem-alakjai. 1863. augusztus 3.; A színpadi szellemek régebben. 1863. augusztus 4.; A budai szellemnlakok Bécsben, 1863. augusztus 23.) Ma diaporama néven művelik a műfajt. u. Később Budán is fellépett produkciójával. 17. Regélő Pesti Divatlap, 1843. október 22.34. sz. is Regélő Pesti Divatlap, 1843. október 29.35. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents