Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban

zott, én bizony többnyire a legunalmasabb emberek társaságában csücsültem." Nem lehettek sokkal kellemesebb hely­zetben a New-York művésztársaságának feleségei sem. Kosztolányi Dezsőné (Har­mos Ilona) is csak férjével együtt ment be először a New-Yorkba. Kosztolányi ebben az időben sokszor kártyázott az Otthonban, „s míg ő elvesztette ott rendszerint csak­nem minden pénzét, én a New-York kar­zatán ülve vártam, hogy értem jöjjön." De ott várakoztak mellette a többi írófelesé­gek is. Köztük „...Krúdy Gyuláné, a csöp­pecske, gömbölyű Satanella. O inkább arra a néhány - megmentett - koronára várt, melyet Krúdy, féloldalt hajtott fejjel... mélységes önmegtagadással nyújtott át ne­ki. Ugyancsak fönt a karzaton ült Szini Gyuláné, férje pénzecskéjére várva, hogy megfőzhesse ikergyermekeinek a vacso­Í4 . »57 rat. Ezek az idézetek a legkevésbé sem kel­tik azt a látszatot, mintha az asszonyok már megnyerték volna a társadalmi elfogadásu­kért vívott csatát akár pusztán a kávéház porondján, de azt sem, hogy a modernizá­ció következtében beállott új helyzetüket a férfivilág vagy legalább ők maguk feldol­gozták volna. Ahhoz, hogy ez a folyamat a maga ellentmondásaival és konfliktusaival meginduljon, nagyban hozzájárult a nők első világháború alatti és utáni viszonylag tömeges munkábaállása, mely a nem dol­gozó, valamint a jobb anyagi és társadalmi helyzetű nők számára is új utakat nyitott. %. Vázsonyi Vilmosné (Szalkay Margit): ki én uram. Bp., é. n. 112.; 116. p. 57 Kosztolányi Dezsőné (Harmos Ilona): A Newyorkhoz fűződő A függetlenedés tekintetében viszony­lag előnyös helyzetben voltak azoknak a családoknak a leányai, akiknek sem anyagi sem egyéb vonatkozásban nem korlátoz­ták a tanulását, értelmiségi pályára lépé­sét. (Természetesen még így is épp elég jogi és egyéb nehézséggel kellett szembe­nézniük.) Ilyesmi elsősorban a középosz­tály középső és felső régióiban fordult elő. A két háború közti időszakban viszony­lag gyakoribbá vált az alsóbb középosztály lányainak esetében is a polgári iskola, il­letve valamely középfokú iskola elvégzé­se, és ezt követően a lányok munkába állá­sa. Ezt a munkát és a dolgozó, független nő státuszát gyakran olyan provizórikus álla­potnak tekintették, mely a férjhezmenés­sel egyszer s mindenkorra megszűnik, mégis egy lépés volt az önállósodás felé. Mindenképpen számolnunk kell a szá­zadforduló idején a masamód lányok, ne­velőnők, boltoskisasszonyok jelenlétével, nem beszélve az üzemekben és gyárakban egyre nagyobb tömegben dolgozó mun­káslányokról és asszonyokról. A nők mun­kába állásának kérdései, s az ennek nyo­mán felmerülő ellentmondások a százade­lőtől kezdődően komoiyan foglalkoztatták a közvéleményt. Az utóbbi két nagyobb csoport békés egymás mellett élésben utoljára Circulus­nál kerül bemutatásra. 5 Az 1899-es eszten­dőben még a tisztes és boldog szegénység állapotában szürcsölgetik a kávét Apfel Apollónia asszony kávémérésében, hogy emiékeimből. Idézi Konrádyné Gálos Magda (Szerk.): À Hew-Yorktól a Hungáriáig. Bp., 1965.64-65. p. 58. Circulus: /. m. 43-46. p.

Next

/
Thumbnails
Contents