Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban
könyvét adja el, hogy becsületes úton 3—4koronát keressen meg, akkor vérszemet kapnak a pincérek. ...fényes nappal kiutasítják a vendégek szemeláttára. És a vendégek között soha sem akad egy férfi [Sic!], aki ezeket a Sobrijóskákat és Rózsasándorokat rendreutasítaná..." Mareckova Jozefina az első nők egyike, aki egyedül mer beülni egy kávéházba, társaság és kíséret nélkül, mégpedig munka, azaz írás céljából. Ennek a gesztusnak szimbólumértéke van. Az egisztenciálisan, anyagilag és szellemileg függetlenedni kívánó nő jelenik meg személyében. A fellépését követő időszakban egyre gyakrabban találkozhatunk ezzel a nőtípussal kissé konszolidáltabb formában. ///. Vidéki nő a pesti kávéházban Külön kell említeni a pesti kávéházban megjelenő vidéki nőt mint az irodalomban újra és újra felbukkanó szimbólumot. A jelenség korszakonként és írónként eltérő jelentéssel telik meg, ám sokáig megmarad titokzatossága. Heltai Jenő Hét sovány esz35 tendőc. müvében egy „ál"-vidéki bárónő bukkan fel, aki igencsak felcsigázza az „Izgatott Rókák" nevű irodalmi ifjakból álló társaság fantáziáját. A fiúk számára a nő érdekességét három körülmény adja: a vidékiség, a bárónői rang és az, hogy férjes asszony. Annál nagyobb a csalódásuk és elkeseredettségük, mikor kiderül, hogy csupán tréfáról van szó, s a nő nem más, mint egy felbérelt prostituált. A vidéki nő mint „csongrádi asszony" lép elénk Kosztolányi Dezső Esti Kornéljában, ő „...kéthetenként fölrándult az ura mellől, és szabad idejét írók között töltötte..." 36 A „csongrádi asszony" pőrébben és kegyetlenebbül megformált utódja Nagy Lajos A nőszerelmes egy íróba c. novellájának nőalakja. Legfőbb ambíciója, hogy a kávéházban művésztársaságban költhesse el vacsoráját. „A nő kis városból jött fel Budapestre. Mindig is Pestre vágyott, kiváló emberekkel akart megismerkedni. Nem éppen tudósokkal, tehát holmi olyan emberrel, aki éppen nemrégen találta fel a rák gyógymódját, nem is mészárosmesterrel, aki semmiből csinált egy kis üzletet, azt jól vezette, és ma már hatalmas üzeme van huszonnégy fiókkal, nem, hanem érdekes emberekkel, szóval művészekkel és írók37 kai." Ez a nő a maga vidékről Pestre költözésével és a művésztársaság iránti aspirációjával a két háború közti kávéházi élet jellegzetes típusát képviseli. A kávéház mint nagyváros-szimbólum az irodalomban és közgondolkodásban egyértelműen századfordulós fejlemény. A különböző kávéháztípusokhoz eltérő társadalmi helyzetű női közönség tartozik. A kávémérésbe járó varrólány mint a tisztes szegénység, a kávéházba járó polgárasszony mint a női, családi hivatását elhanyagoló nőszemély jelenhet meg. Az 34. /. m. 13. p. 35. Heltai Jenő: Hét sovány esztendő és más elbeszélések. Bp., 1912. 36. Kosztolányi Dezső: Esti Koméi. Bp., 1981. 86. p. (Első megjelenés: 1933) 37. Nagy Lajos: A nő szerelmes egy íróba. In: Élőkről jót vagy semmit. Bp., 1983. 619. p. (Első megjelenés: 1937)