Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban

tokrata és „előkelő gentry" közönség él itt társasági életet, asszonyok, leányok is járnak ide, ám „okos szó kevés hangzik el ebben az elegáns környezetben." A leírás szerint a Gerbeaud-ban az arisztokrata és „gentry" férfi és hölgyközönség közös térben foglal helyet, sőt, úgy tűnik, éppen az az egyik célja a Gerbeaud-beli összejöveteleknek, hogy a „jobb körök" ifjúsága megismerkedjék és szórakozzék. A főként napközbeni tartózkodás céljából többnyire fényűző módon berendezett Kaffé-Konditorei mint „női hely" él a felsőbb körök köztudatában. A leányok itt anyai felügyelet mellett szórakozhatnak, míg a felügyelő mamák és az idősebb hölgyek jól kipletykálhatják magukat. Az atyák, férjek, idősebb urak gyakorta elkísérik a hölgyeket, ők is bekapcsolódnak a beszélgetésbe, vagy egymással diskurálnak, de a terep a valóságban mégis a lányos mamáké, idősebb asszonyoké és ismerkedő fiataloké. A kávéháznak ez a fajtája csak nagyon távoli kapcsolatban áll a polgári café restaurant-nal, szinte kizárólag a „szalonok világára" emlékeztet. Ellenpontként találkozhatunk Circulus írásának VIII. fejezetében Apfel Apollonia asszony kávémérésével, mely a „Nem fashionable világnak a Gerbeaudja. A közönséget kopott ruhájúnak, ám tiszta lelkűnek ítéli a szerző. Rögtön fel is sorolja azokat a csoportokat, melyekhez az erkölcsi tisztaság fogalmát kapcsolja. Mindenekelőtt a nem belvárosi üzletek boltoslegényei, varrólányok, kiszolgáló lányok, dohánygyári munkáslányok járnak ide. Egy 3i. /. m. 44. p. 32 Puella Classica (Mareckova Jozefina): A pesti ideál. Bp., é. n. térben ülnek a férfiak és a nők. Sajnos arról nem kapunk felvilágosítást, hogy a kávé és sütemény elfogyasztásán kívül milyen egyéb tevékenység zajlik itt. A kávémérés büszkeségei a szegény piktorok és színinövendékek, akik hitelre is kapnak a gondoskodó asszonyság kávéjából. A fejezetből férfiak és nők vonatkozásában egyaránt a puritanizmus apoteózisa csendül ki. Ebben a műfajban figyelemreméltó a Puella Classica álnéven publikáló Mareckova Jozefina, akinek személyes megbántottságoktól és sértődöttségektől sem 32 mentes A pesti ideál c. írása a fővárosi társadalom züllöttségét, korruptságát és felületességét veszi célba. Mellékesen a kávéházi viszonyokat is igyekszik elénk tárni, mely mint cseppben a tenger mutatja a közállapotokat, s mely számára mint munkahely személyesen is fontos. Budapest állítja - a „Pflanz" városa, ahol nem a tisztességes munkát és az emberi értékeket, hanem a származást, ruhát, ékszert, csillogást becsülik. „De jaj a szegény halandónak! Pláne, ha ez a szegény halandó egy nő! Annak türelmesen kell várni, míg a pincér uraknak kedve van a reggelit vagy uzsonnát elhozni, az tízszer is kérhet újságot, míg végre kénytelen egyedül kiszolgálni magát, az adhat kétszer, háromszor annyi borravalót, még se fogadják köszö• » 33 „ néssel.' Mindezt az írónő a kultúra hiányával magyarázza, akárcsak azt, hogy a „cilinderes keztyüs urak" a leglehetetlenebb árukkal fényes üzleteket kötnek a kávéházban, és ezt mindenki rendjénvalónak tartja. „De ha az egyszerű írónő saját (1910?) 33. /. m. 4. p.