Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban
az éjszaka hazafelé tartó szerző a vihar elől „...megázva,/Egy kivilágos nagy kávéházba" menekül, melyet nyomban minősít is, mondván: „Kaczér hely..." A kávéházban jelenlévő hölgyek a versezet alaptémáját képezik: „Hölgyzenekar van s hölgy szolgálat,Mennyi kipingált asszonyi állat! Legalább kettő minden asztalnál Teát, szeszt, kávét s - szerelmet szolgál. Ezt követően egy ugrással húsz évvel korábbi emlékét idézi, amikor látogatást tett a „bölcsős házban", ahol a gyárba járó anyák gyermekeiket apácák felügyeletére bízták, s a gyermekispotályban, ahol eredményesen kezdték gyógyítani a diftériát. A logikai bukfencek ellenére kihámozható a két emlék jelentése: a húsz év előtti gyermekek pontenciálisan a boldog és egészséges élet letéteményesei voltak, lám, mégis a züllés útjára léptek. „Mind húsz-huszonöt éve termett/S volt angyal-tiszta kicsi gyermek..." Itt a vers szövetébe szőve felbukkan az erkölcsnemesítő irományok szelleme, melyek a Budapestre jellemzőnek tartott bűnök ellen kívánnak fellépni. A pesti kávéházak az erkölcsökkel foglalkozó opuszokban sajátos megvilágításban jelennek meg. Tábori Kornél 1915ben napvilágot látott Pesti specialitások című munkájában egyenesen modern kloakának nevezi a kávéházakat. 1 Ezekben az írásokban - akárcsak Tábori a Pesti speciali18. Tábori Kornél: Pesti specialitások. Bp., 1915. 19. Tábori Kornél-Székely Vladimir: Az erkölcstelen Budopest. Bp., 1908. 20. Kóbor Tamás: A tisztesség nevében. Bp., é.n. (1907 v. 1908) tásokban - szociografikus részletességgel igyekeznek beszámolni a szerzők a kávéházi prostitúció megjelenési formáiról és hátteréről. A zenés-műsoros kávéházak porondján fellépő és az asztaloknál férfitársaságban időző nők a „kávéházi nő" címet kapják, s náluk is, akárcsak a köztudatban és a regényekben egyértelmű jelentés hordozói. Más felhanggal jelenik meg a „kávéházi nő" Kóbor Tamás A tisztesség nevében című 20 regényében , melynek tetőpontján az olvasó az orfeumban találja magát. A negatív főhős Hernyány egy Alma Gizi nevű leánynyal mulat az ördögien gonosz Hiéna Péter doktor és egy másik nő társaságában, amikor betoppan a lefátyolozott feleség, Ilona. Ebben a jelenetben a prostituált tűnik a legtisztább szereplőnek: „A bájos Alma Gizi alig tizenhét éves volt, finom kis arcán még nem hagyott látható nyomot az élet21 cmódja...." A helyszín, az orfeum és a benne mulató figurák a világ előtt tisztességesnek tartott emberek züllöttségét és elvetemültségét szimbolizálják, s ezek ellenpontja a lélekben még ártatlan prostituált. Egészen más oldalról közelíti meg a kávéházak és nők témakörét Agai Adolf, a modern újságírás kiválósága. A főváros fejlődéséről szóló Utazás Pestről-Budapestre 22 1834-1901című munkájában külön fejezetet szentel a kávéházaknak, s jelentős terjedelemben foglalkozik a szerinte csak Pestre jellemző elítélendő kávéházi szokásokkal. Ezek közt megemlíti a hosszas tar2i Kóbor Tamás: Lm. 119-120. p. 22. Ágai Adolf (Porzó): Utazás Pesttől - Budapestre 1843-1907. Rajzok és emlékek a magyar főváros utolsó 65 esztendejéből. Budapest, 1908.
