Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban

cózkodást, melynek nézete szerint két fontos oka a rengeteg kávéházi olvasnivaló és a sok dologtalan, kétes egzisztenciájú kávéházlátogató. Ilyesmi - mondja - Párizsban nem tapsztalható. Legtovább a női közönség kávéházi jelenléténél időz. „Nők a kávéházban! Ez sem nem keleti, sem nem nyugati, hanem tisztára budapesti szokás."

23 A kávéházakban diskuráló asszonyok nem nyerik el a szerző rokonszenvét. Ervelése szerint ilyenkor a gyermekek sokszor otthon maradnak a cselédség kétes gondnoksága alatt. Ha pedig annyi idősek, hogy anyjuk már viheti őket magával, a gyerek felforgatja az egész kávéházat, zaklatja a vendégeket, „a mama pedig széthordozván tekintetét lesi a szomszéd asztalok dicséretét: az ő csemetéje milyen zseniális és aranyos."

24 Ezt követően egy történettel illusztrálja a szerző, milyen módon tétetik lehetetlenné az az óvatlan férfivendég, aki „női órán" talál betévedni egy kávéházba, s azt a konzekvenciát vonja le, hogy a kávéházi hölgylátogatás „fonák és ízléstelen" szokás. Külön is foglalkozik az Abbázia és a New-York kávéházzal, mint kiemelkedő személyiségek gyülekezőhelyével, megemlítve, hogy „Férfit, némbert itt a hivatások közössége avat pajtásokká."

25 Ezt a szokást nem kárhoztatja. A Viharos álnév alatt publikáló Gerő Ödön mint a nők viselkedését szabályozó intelmeket fogalmazza meg a vidék udvarházait idéző nézeteit.

26 Legkevésbé a „Terézvárosi nő"-vel elégedett, aki más bűnös 23. /. m. 120. p. 24. /.m. 121. p. 25. /. m. 244. p. 26. Viharos {Gerő Ödön): Az én fővárosom. Bp., 1891. szokásai közt (Óh, borzalom!) „...az urát (...) te, Schlesinger"-nek szólítja. Míg más kerületek asszonya csak időnként megy kávéházba, cukrászboltba, a terézvárosinak egyenesen törzsasztala van, ahová gyerekeivel együtt jár, s „mert takarékos, egy kávéhoz három üres csészét rendel." A nő kávéházba járása ellen, mely ebben az írásban mint tipikus bűnös pesti szokás jelenik meg, számos érvet sorol. Ezekből csak néhány jellemzőt: „A kávéház nem ad mulatságot, csak arra van hivatva, hogy az unalmat elűzze. A nőnek soha sem szabadna unatkoznia, mert folyton elfoglalja hivatása. A férfinak hivatala van, melynek feladatait hivatalos órákon belül végezheti, a nőnek hivatása van, melynek teljesítése egész életét elfoglalja." Vagy: „A kávéház fölkeresése az otthon sivárságát jelenti. Az otthon templom, melynek a nő a főpapja." „A férfi a kávéházban találkozik az ismerőseivel, a nő látogassa meg ismerőseit, vagy hívja meg őket magához. A kivel sem az egyiket, sem a másikat nem teheti, azokkal egyáltalában ne társalogjon." „A nőnek kávéházba járását esetleg meg lehet bocsátani, de ne akarjon a nő olyant tenni, 28 amit meg kell bocsátani..." és így tovább. Stílusában és szemléletében egy korábbi világot idéz Circulus Séták a nagyvárosban című

29 munkája, melyben egy úri hölggyel folytatott fiktív párbeszéd formájában fogalmazódnak meg a szerzőnek a korabeli Budapestről alkotott nézetei (egy kissé Kármán Józsefre emlékeztető stíl27. /. m. 45. p. 28. /. m. 46. p. 29. Circulus: /. m.