Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban

Az „úri világ" a század elejei kisvárosban erőteljesen elkülönül, zárt csoportot képez, s ehhez a csoporthoz a megfelelő származás biztosítja az utat. Az úri asztalhoz telepedés a társadalmi hovatartozás szimbóluma. A részlet, majd az ezt követő leírás, mely a századelejei állapotokat érzékelteti, egyértelműen mutat rá a kisvárosi kaszinó vendéglőjének a helyi társadalomban és társasági életben betöltött helyére, mely egyes elemeiben a budapesti kávéházzal azonos. Találkozóhely, kártya és más közös játékok színtere. Néhány lap is rendelkezésére áll az olvasni vágyó közönségnek. A kávéház, vendéglő, kaszinó szerepkörei azonban a kisvárosban nem különülnek el markánsan. Még akkor sem, ha - mint például Kosztolányi Pacsirtájában - két vendéglő, egy kaszinó egy cukrászda és egy kávéház is található a helyszínként szolgáló Sárszegen. Különösen szembetűnő, hogy ezen intézmények egyike sem látja el a pesti kávéházakra nagymértékben jellemző munkahely-, üzletkötés helyszíne-, egésznapos tartózkodás terepe-típusú feladatokat, erre ugyanis ebben a közegben semmi szükség. A társasági élet nagy része az e célra kiválóan alkalmas házaknál folyt, ahol a férfiak és nők részben elkülönülve (úriszoba), részben közösen (szalon) vettek részt az eszem-iszomokban, társasjátékokban, diskurálásokban. A vendéglő, kávéház, kaszinó ebben az értelemben nem a társasági élet színtere még jóval ezt követően sem. 11. Kosztolányi Dezső: Pocsirto. Bp., 1989. (Első megjelenés: Nyugot 1923 május-augusztus; kötetben: 1924) 12. LrJ. pl.: Herczeg Ferenc: A Gyurkovics lányok. Bp., 1933.; Nagy Endre: A Geödhyek. Bp., é. n.; Zsigray Julianna: SzútsMara Ide leggyakrabban a nőtlen férfiak járnak étkezni és egy kis baráti eszmecserére, valamint családi állapottól függetlenül azok a férfiak, akik a társasjátékok valamely neme, főként a kártya iránt éreznek ellenállhatatlan vonzódást. Mindez az 1910-es, 1920-as évekig - kivételes alkalmaktól és esetektől eltekintve - döntően női társaság jelenléte nélkül ^zajlik. Kosztolányi leírásaiban a sárszegi Magyar Királyban ugyan hölgyeket is találunk, ám ez mégiscsak étterem, ahol vasárnap délben családi ebédek zajlanak, a család nőtagjainak részvételével. Az esték már „férfiasabb" képet mutatnak ezen a helyszínen is. A kaszinó pedig végképp a férfitársaság találkozóhelye volt, ahol egyebek közt Kosztolányi Pacsirtájának Párducok nevű társasága a „kanzsúrokat" tartotta. Itt egyáltalán nem találkozunk nőkkel.

13 A valódi sárszegi kávéház, mely a Baross névre hallgat, szintén a férfiak terepe, legalábbis éjjel, amikor a cigány lankadatlanul húzza, s a fiatalemberek a bádogkertben fagylaltoznak.

14 Az első világháborút követően a kisvárosi szokások lazulni kezdenek, a helyszíneken egyre nagyobb súllyal jelenik meg a polgári közönség nem egyszer családosán, vagy fiatal férfiak és nők nagyobb csapatokban. Szitnyai Zoltán Elni akarok c. regényében a kisvárosi kávéház mint a számtanácsos és családja vacsora utáni közös szórakozóhelye lép elénk. Ebben a kávéházban házassága. Bp., 1941. stb. 13. Kosztolányi Dezső: /. m. 12. p. 14. Kosztolányi Dezső: /. m. 119. p.