Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban

a nagyvárosihoz hasonlóan márványasztalok és páholyok vannak, s a korábbi cigányzenekart a modern dzsessz-zenekar váltja fel. A regényben a kisváros, noha a provincializmus, korrupció, uram-bátyám világ szimbóluma, már új vonásokat is mutat. Az élet már kevésbé családias, és a középegzisztenciák egyes csoportjai közt kevésbé éles határvonalak rajzolódnak ki.

15 Szempontunkból azonban a regényben a legfontosabb elem a kisvárosi kávéház mint önálló és elkülönült funkciókkal rendelkező intézmény megjelenése, melyben a családoknak, és így a nőknek is, jelentősebb szerep jut. A lányok és asszonyok egyelőre főként a családdal együtt, de mégiscsak színre lépnek. //. A nagyvárosi kávéház, és a kávéházba járó nő mint szimbólum Nem csupán összehasonlító kontextusban, hanem önmagában is gyakran olvashatunk Budapestről mint a bűn és romlottság melegágyáról, s az „erkölcsi fertő" gyakran mutatja magát kávéház képében. A zenés, műsoros kávéház sokszor a szabadossággal azonos fogalomként jelenik meg a regényekben, visszaemlékezésekben, szociografikus leírásokban. Nem véletlen, hogy egyik fő célpontját képezi az „erkölcsnemesítő" célzattal készült irodalomnak is, melynek különösen az első világháborúig volt divatja. Mielőtt azonban a morál és különösen a női morál védelmezőinek írásaiba mélyednénk, érdemes elidőznünk egy a témánkhoz is kapcsolódó is. Szitnyai Zoltán: Élniokarok. Bp., 1928. u. Kozma Andor: Mogym Rhapsoéiók. Bp., 1920. tipikus szemléletmódnál, melyet jobb híján „ambivalens viszony a modernizációs jelenségekkel szemben" címkével jelölhetünk. E nagyon is elterjedt felfogás illusztrálására igen alkalmas Kozma Andor Zenés kávéház és Éjjeli mulatóban című versezete.'

6 A szerző az elbeszélő Arany János kevéssé ügyes epigonjának tekinthető, ám szempontunkból most elhanyagolhatók az összecsengeni nem akaró rímek, a megértést időnként lehetetlenné tevő képzavarok. Lényegesebb számunkra a két mű attitűdje. Ennek értelmében a kávéház, s a benne időző, gyakran aprólékosan megfigyelt és kellő iróniával megrajzolt figurák elrontott sorsú „halálraítéltek", akiknek léte mégis a nagyvárosi élet fontos szelete, sőt bizonyos fokig szimbóluma. A Zenés kávéházban két nőkkel kapcsolatos képpel találkozunk. Az első a kasszírnőt jeleníti meg: „A kassza hölgye, nyájas fejdísszel Felém bókolva, igen megtisztel S rugós rézcsengőt szaporán nyomván, A már alvó tűz éled a konyhán. " A következő kép a pénzes kitartóra vadászó hölgyeket idézi elénk, s ez már egyértelműen a kávéházba járó női közönség erkölcseiről fest elítélő képet: „S dámák is ülnek, kezükben lappal, Kishirdetéskét betűzve loppal S jelszót beírnak csepp noteszükbe, Hogy poste-restante-náljusson eszükbe. "

I7 17. Ez a strófa a hirdetés útján kitartóra vadászó hölgyekre utal.