Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - GYÁNI GÁBOR A kávéházba járó polgár

vonalukká vált: itt szálltak át a minden irányba tartó lóvonatú vasútra, de gyalogosan tartva a Belváros felé (pl. ha Csorba Géza munkába ment, ha gyakori útját tette meg a mai Petőfi Sándor utcai, azokban az években átadott Főpostára, vagy ha felesége a belvárosi üzleteket kereste fel), kivétel nélkül ezen a téren időztek, vagy útjuk azt keresztezte. Ebből következtetés gyanánt levonható, hogy a kávéház vagy a kávéházak használatának megválasztását elsőrendűen a munkával és a szokványos szórakozási tevékenységgel összefüggő egyéni (családos) térhasználat koordinátái határozták meg, s csak másodsorban a kávéházak puszta térbeli eloszlása. Ez a szubjektív kávéházi network, a vele kapcsolatban rögzülő mentális térkép az oka annak, hogy a preferenciák alakulása olykor teljesen független a nyilvánvaló fizikai-térbeli adottságoktól. Abban, hogy ki milyen kávéházra szokik rá, melyeket választja gyakori időtöltése színhelyéül, nem pusztán, vagy nem elsősorban a fizikai-térbeli közelség, az ennek megfelelő könnyebb hozzáférhetőség a meghatározó. Hasonlóan fontos a teljes szolgáltatási szerkezet. Adatszerű bizonyítékát nyújtja ennek naplónk is, amelynek egyik bejegyzése szerint a Csorba család józsefvárosi otthonának közelében lévő egyik téren egymást érik a kávémérések. „A Templom utcán mentünk be, s a Templom [ma Horváth Mihály - Gy. G.] téren is szétnéztünk, hol minden 2-ik házban kocsma, vagy kávémérés van." (160. 1.) Ezek egyike sem bukkan fel a Csorbáék által akár hébe-hóba felkeresett helyek sorában. Nem tudjuk pontosan, hogy a kávéházakénál Budapesten mindig nagyobb számú kávémérések szolgáltatási szerkezete miben tért el a kávéházakétól. A kisebb alapterület, a biliárdasztal hiánya, s a korlátozottabb nyitvatartási idő mellett azonban bizonyosra vehető, hogy sajtókínálatuk - ha egyáltalán tartottak újságokat - alatta maradt a kávéházakénak, s a kávéházba járó polgár számára közönségük rétegösszetétele is elfogadhatatlan volt. Mi a kávéház népszerűségének titka? Miért éppen a kávéház, s nem például a borozó, a söröző vagy a teázó tett szert a kreatív értelmiség és egyúttal a nagyvárosi polgári középosztály nyilvános életében ilyen nagy jelentőségre? Egy jellegzetes elgondolás szerint ennek oka magában a kávéban rejlik. A kávéivás mint modern élvezeti kultúra a kora újkorban honosodott meg Nyugat-Európában, holmi arisztokratikus és udvari szokásként. A kávét ekkoriban és azokban a körökben nem nyilvános keretek között és kivált nem önmagáért fogyasztották. A hangsúly a fogyasztás mikéntjén, a kávéivást övező viselkedés rituáléján, a vele összekapcsolódó magatartás exkluzív kimódoltságán nyugodott. A kávéivás polgári kultusza jelentős változásokkal járt: mindenekelőtt kikerült a nyilvánosság terébe, a kávéház félnyilvános világába. Továbbá, amikor a modern városi középosztály tagjai e szenvedélyüknek a kávéházba beülve hódolnak, „nem a forma és a ceremónia, hanem az ital és az annak tulajdonított fiziológiai hatások állnak a középpontban. A kávé józanná és éberré tevő hatása megfelel a modern fej-