Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - GYÁNI GÁBOR A kávéházba járó polgár

megtudható, hogy melyik pesti (elvétve budai) kávéházat tisztelte meg a házaspár együtt, vagy külön a férj, jelenlétével. Összesen 22 budapesti kávéházban fordul­tak meg több-kevesebb rendszerességgel, pontosabban 22 kávéház azonosítására nyí­lik módunk. A felkeresett kávéházak e nagy száma láttán is kételkednünk kell a törzskávéház fogalmának érvényességé­ben. Igaz, valóban komoly a szóródás mér­téke, hiszen akadtak egyszeri vagy esetle­gesen felkeresett kávéházak, s velük szemben felsorakoztathatók a gyakorta lá­togatott, bár törzskávéháznak még így sem tekinthető kedvenc intézmények. Valójá­ban a házaspár által együtt vagy külön a férj által használt kávéházak kétharmadán hat intézmény osztozott, a kávéházi időtölté­sek gyakorisága tekintetében nekik jutott a döntő hely a házaspár számára fontos ká­véházak hierarchiájában. Közülük is a Re­doute, tehát a Vigadó kávéháza áll legkö­zelebb a törzskávéház fogalmához (11 alkalommal tesznek róla említést), melyet kétszer olyan gyakran látogattak, mint az utána következő többi kávéházat, a szintén a Dunakorzón vagy a Belvárosban székelő Steingasznert, a Corsót, vagy a lakásuk kö­zelében fekvő Hermannt, a Bástya utcai Micsek- és a Rökk Szilárd utcai Szabó-ká­véházakat. A gyakorisági listán 12 kávéház képezi a másik pólust, azokat az intézmé­nyeket, ahol Csorba Géza egyedül vagy Eszterrel együtt legföljebb egyszer fordult meg. De mi lehet a rejtett logika amögött, hogy mely kávéházakat részesítették a használat során előnyben; miért a város adott pontjának kávéházai váltak célpont­jukká? A belvárosi, kivált a Dunakorzót övező kávéházak, láthattuk, módfelett nagy vonzerőt gyakoroltak Csorbáékra: minden második kávéházi időtöltés az itt üzemelő intézmények valamelyikéhez kö­tődött. Egészen pontosan: nyolc e zónában fekvő kávéház került bele Csorbáék hori­zontjába, s ebből háromnak voltak gyakori, visszatérő vendégei, a többit alkalomsze­rűen keresték fel. Egy másik jól körvona­lazható térbeli gócpont a Kálvin térés szű­kebb környéke: az itteni kávéházak közül öt játszott több-kevesebb rendszeresség­gel szerepet a házaspár nyilvános életében, s kivált kettő, a Kecskeméti utca sarkán állt Geist-házban működő Báthori és a kissé odébb álló Hermann kávéház tett szert mindennapi életükben kitüntetett jelen­tőségre. Ha a gyakorisági statisztika alapján azo­nosított topográfiai csomópontokat kíván­juk megmagyarázni, két eltérő körülmény­re, a házaspár mindennapi praxisának két térhasználati szokására kell utalni. Az egyik a szabadidő nyilvános eltöltésének általuk kedvelt formája, a belvárosi és főleg a Duna-parti korzózás, ennek alig túlbe­csülhető nagy súlya, ami felkelti a figyel­met. Azon belül, annak részeként kerültek előtérbe a belvárosi kávéházak, melyek azért mondhatták gyakori vendégüknek a házaspárt (s csak ritkán egyedül a férjet), mert szokásos utcai szociabilitásuk, a séta helyszínének közelében helyezkedtek el. Merőben más okból nőtt meg Csorbáék, s kivált Géza életében a Kálvin tér környé­ki kávéházak jelentősége. Józsefvárosi ott­honukból a Belváros (a város, ahogy ők fo­galmaztak) felé tartva a Kálvin tér, akkori nevén a Széna tér a maga közlekedési el­osztó szerepével kikerülhetetlen napi út-

Next

/
Thumbnails
Contents