Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - SÁNTA GÁBOR „Vigasztal, ápol és eltakar"

a valóban csekély borravalóért annyi szolgálatot tesznek az embernek, hogy pénzzel azt meg sem lehet hálálni. Itt a vendégek meg fognak neheztelni rám, hogy elkényeztetem azokat, akik sohase éreztetik velünk, hogy rájuk szorulunk. Nincs alázatosabb és formásabb a pesti pincérnél, és nagyon sajnálom, hogy külön meg nem dicsérhetek közülük néhányat, mert van közöttük néhány különösen tudós, nagyszerű emberismerő és minden hájjal fölkent." Ez utóbbi megállapításával Bródy a Gerő Ödön által húsz évvel korábban leírtakat visszhangozza, aki azt a megfigyelését is közreadja Az én fővárosomban, amely szerint „...a pincérek mindegyike egy-egy lélekbúvár, aki a vesékben úgy olvas, mint a Jókai mindent tudó regényhősei. (...) Für35. Bródy Sándor: I. m. 175-176. p. Vendégek a Gregus kávéházban. Balszélen a pincér. 1911 MNM Történeti Fényképtár „»... a pincérek mindegyike egy-egy lélekbúvár... « "