Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

SEGÉDLET ÉS DOKUMENTÁCIÓ Kávéházi kisbibliográfia ÖSSZEÁLLÍTOnA SALY NOÉMI Az alábbi összeállítás a kávéháztörténeti kutatások jelenlegi szakaszában csak szerény célokat tűzhet maga elé. A magyarországi kávékultúra teljes irodalma hatalmas, puszta felsorolása is kötetnyi terjedelmet adna. Része mindamellett a vendéglátás általános irodalmának, melyben csak az anyag túl szigorú kezelésével lehet határokat vonni, számos (szak)könyv vagy cikk eleve három-négy területet érint. Tudatos válogatásról sem beszélhetünk az itt elősorolt tételek kapcsán, ehhez ismét az ide vonatkozó anyag megközelítőleg teljes ismerete volna szükséges. A könyvanyag esetében ez nem túl távoli cél, jóllehet a kávéházi motívumok feltárása a 19-20. századi irodalmi szövegekből nem csekély, ám komoly hozadékkal kecsegtető feladat. A modern kori kávékultúra történetének vizsgálatakor messze nem elég csak „szak" irodalom után kutatnunk, a publicisztika, az esszé, a széppróza, sőt a líra is becses kultúrtörténeti forrás lehet, esztétikai értékétől függetlenül. A kávéháztörténeti irodalom túlnyomó többsége azonban nem a könyvekben, hanem a nagyrészt feltáratlan, hihetetlenül gazdag polgári kori sajtóban található. Ennek „átnézése" - figyelem, nem csupán a fővárosi sajtóról van szó, a Trianon előtti ország egész anyaga ide tartozik! - nyilvánvalóan meghaladja egyetlen ember, de még egy kisebb kutatócsoport lehetőségeit is. Persze nem a nulláról kéne indulni, jónéhány időszaki kiadványnak van - több-kevesebb haszonnal forgatható - repertóriuma, a helytörténeti kutatások is számos esetben feltárták már a helyi sajtót, mégis, nagy, teljesen ismeretlen tömbbel kell számolnunk. (Nem véletlen, hogy a A magyar sajtó története kötetei elakadtak az 1890-es évek elejénél.)