Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

rítkozó belsőt engedhette csak meg magának. (A bécsi illetőségű Thonet-, illetve Kohn-székek, a szerény díszű falambéria, pár tükör és a márványlapú asztalok jelentették ezt a minimumot.) Az új fellendülés csak az 1910-es évek elején következett be. Ennek tulajdonítható, hogy Budapestnek nem volt olyan kávéháza, amelynek berendezését a szecessziós stílus mozgalmas, ún. floreális változatában alakították volna ki. Egészen másképp volt ez Prágában, ahol éppen a floreális szecesszió meglehetősen eklektikus formavilágú fázisa határozta meg a kor legfontosabb szálloda- és kávéház-építkezéseinek stílusát. A legreprezentatívabb ottani összművészeti alkotás az Obecni Dum 1903 és 1912 között épült fel, és valójában nemcsak Prága, hanem az egész cseh nemzet kultúrpalotájának szánták. Az Obecni Dumot - fordítása igen nehéz, „A Közösség Háza" nem adja vissza híven a teljes jelentést -, ezen össznemzeti rangnak megfelelően formálták meg, falait a kor leghíresebb cseh festői, Jan Preisler és Alfons Mucha díszítették freskóikkal. Nemcsak hangversenyterme maradt meg teljes épségben, de kávéháza és étterme is. Végeredményben azt a szerepet töltötte be a város kulturális életében, mint amit Pesten Feszi Frigyes jó negyven évvel korábban épített Vigadója. Jól mutatja a két nemzet és a két város 20. századbeli történelme közötti lényeges különbséget, hogy az Obecni Dum, mint annyi más patinás prágai kávéház és étterem, ma is változtatás nélkül, épen megvan. Igaz, Prágát megkímélte a háborús pusztítás, ám a Figyelemnek, mellyel kulturális örökségüket illetik, Budapest a nyomába sem léphet. A cseh főváros irodalmi „Central kávéház"-a, a Slavia a Nemzeti Színházzal szemben, a Vltava partján a jelenleg folyó renoválásig megőrizte mind kávéház-funkcióját, mind enteriőrjét, nem úgy, mint A Hét, s egy ideig a Nyugat, majd a népi írók törzshelye, a pesti ("entrai, melyet a közelmúltban vertek végleg szét. Krakkó szintén mintaszerűen őrzi irodalmi, kávéházi és iparművészeti örökségét. A századelőn tervezett gyönyörű art nouveau Lvov (Lemberg) kávéház ma Mihalik cukrászda néven restaurálva, de változatlan formában őrzi régi hangulatát, mely akkor jellemezte, amikor az ifjú modern lengyel művészet, a „Mlodej Polski" fészke volt. Ma is ott vannak a falakon a századforduló krakkói bohémjeinek portrékarikatúrái, és sértetlenül ragyognak a akkori legjobb lengyel festők által tervezett színes üvegablakok. Bécs nemzetközi hírű kávéház-kultúrája szintén megmaradt, bár az enteriőrök közül sok elpusztult, elsősorban a modernizálások miatt. A bécsi Central, a Schwarzenberg, a Tivoli, a Landtmann, a Havelka és sok másik viszont még ma is változatlanul, eredeti belsőivel őrzi a századvégi civil nyilvánosság, az egyszerre polgári és bohém életmód egyéni hangulatú tereit, képi és viselkedéskultúráját. A legrégibb, változatlanul megmaradt berendezéssel büszkélkedő bécsi kávéház jelenleg a Gumpendorferstrassén lévő, 1880-ban alapított Café Sperl, ahol a „Secession" lázadó művészei jöttek össze az 1890-es években, és Girardi meg Lehár Ferenc tartoztak a törzsvendégei közé. Bár 1983-ban renoválták, sötétre pácolt falambériái, plüss kanapéi, zöld posztóval bevont biliárdasztalai