Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

Monarchia-szerte egyszerű, különösebb hivalkodástól mentes, közös formanyelv jött létre, amely nemcsak a kávéházakban, de az éttermekben és a cukrászdákban is afféle berendezési „eszperantóként" mindvégig fennmaradt. A korabeli fotográfiák alapján megállapíthatjuk, hogy ez a föntebb felsorolt néhány berendezési elem adta a boldog békeidők polgára számára a nyilvánosság e népszerű tereinek otthonos keretét. Talán épp rendkívüli elterjedtsége (minden kisvárosban volt belőle legalább egy-kettő), és természetesen adott volta magyarázza, hogy sem az írók, sem a zsurnaliszták nem szenteltek neki különösebb figyelmet, számukra a bennük zajló élet volt a fontos. Ez még az 1880-as évek derekától divatba jövő, fényűzően berendezett kávéházak esetében is jellemző, a kortársak csak egy-egy rendkívülinek, szenzációsnak tartott elemét említik meg ,yA Central, a Seemann, a Balaton, a Múzeum, a Spolarich és a New-York kávéházak enteriőrjeit természetesen még a historizáló eklektika jegyében tervezték. " A Seemann kávéház a Váci körúton 1910-es évek Szántó András gyűjteménye