Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

a berendezésnek, de például alig utalnak a színvilágra, a falakat díszítő képekre. így, ha nem maradt fénykép róluk, ezek a régen átépített, elpusztított vagy tönkretett enteriőrök nemcsak nem rekonstruálhatók, de részleteikben is alig eleveníthetők fel. Ez az esszé a megmaradt fényképek és egy-egy memoártöredék, futó kortársi megjegyzés alapján próbál néhány kávéházbelsőt felidézni, és amennyire lehet, elemezni azok stílusát. • A gazdasági konjunktúra és a millenniumi ünnepségekre való készülődés volt az oka annak, hogy az 1896 előtti évtizedre összpontosult Budapesten a legnagyobb szabású, legnagyobb tőkebefektetést igénylő éttermek, kávéházak megnyitása, melyeknél az addig általános gyakorlattól eltérően nagy gondot fordítottak a tulajdonosok a helyiségek belső kiképzésére, berendezésére is. A Central, a Seemann, a Balaton, a Múzeum, a Spolarich és a New York kávéházak enteriőrjeit természetesen még a historizáló eklektika jegyében tervezték. Az esetek többségében a belsőépítész személyének felkutatása (ha egyáltalán alkalmazott a megbízó építészt) még várat magára. Ezek a nagy pesti kávéházak egy Európaszerte elterjedt típus képviselői voltak, ízlésviláguk vagy a második császárság (III. Napóleon) nagypolgári neobarokk stílusát követte, vagy a rendszerint italizáló neoreneszánsz építészeti tagozatok keretébe orientalizáló elemeket is vegyített, az ún. „Makart-stílus" színeket, tárgyakat halmozó, eklektikus stílusában. A helyiségek többnyire fényűző palotatermeket mímeltek, a túlzsúfolt, aranyozott, festett gipsz-stukkó mennyezetekről nagy rézcsillárok függtek, az oszlopokat, a pilléreket és a falakat műmárvány borította, vagy óriási tükrök, melyekben többszörösen visszaverődtek a csillárok és a falikarok fényei, megsokszorozódott, kitágult a tér. Ebben az időben különösen népszerűek voltak a hatalmas, aranyozott keretbe foglalt brüsszeli tükrök. (Az Abbázia kávéházban volt található a Monarchia két legnagyobb tükre.) Rendszerint súlyos, vörös, vagy barna, vagy zöld bársonyfüggönyök, s bőr vagy plüss pamlagok emelték a kávéházi pompát, és valódi vagy műpálmák egészítették ki a berendezést. A sötét, de meleg színek domináltak, és az aranyló csillogás. Az első ilyen nagyvilági reprezentációt meghonosító pesti kávéház mai tudásunk szerint az Abbázia volt az Oktogonon. Az asztalokat eredeti onixmárvány lapok borították, a csillárok és falikarok kínai ezüstből (alpakkából) készültek. Az utolsó jelentős átalakítás az 1930-as évek közepére esett, mikor is a korszakra jellemző, melankolikus, sötétbarna faburkolatot, valamint modernnek számító polgárias art-deco lámpatesteket és csillárokat építettek be. Az ostrom alatt kiégett, erősen sérült kávéházat már soha nem állították helyre stílusosan. Jellegtelen bisztró-étterem kombinációban még vegetált pár évtizedig, majd helyére a kilencvenes évek elején a Kereskedelmi Bank egy a világ bármely részén megtalálható high-tech stílusú fiókja épült. Amiben ezek a kávéházak lényegesen különböztek a kortárs, ún. modern kastély-