Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

„Egy kávéházban voltam, egy kávéházban. Álmodtam?" — írta föl egy darab papírra a haldokló Kosztolányi, s ha az olvasó még nem jött volna rá, hogy a Krisztina melyik híres lakójától származnak írásunk kis mottói, búcsúzóul ezzel megadtuk a megfejtést. A bácsik sakkoznak tovább, télen nagykabátban, lila kézzel a Horváth-kert fái alatt, a Petőfiből kiözönlő kamaszok nemigen tudják, kiknek a hűlt lábnyomában csörtetnek hazafelé, kiknek a házfalára firkálják föl szerelmük vagy kedvenc együttesük nevét. Iskolájukon tábla hirdeti a hajdani Tornaegylet elpusztított épületének emlékét, pár házzal lejjebb Gerevich Aladár neve ragyog arany betűkkel - róluk, a budai sportolókról itt most nem szólhattunk, pedig volna mit. Legyen ennyi elég, hörpölgessünk el lassúdadan egy nagy csésze kávét, szűrve, habbal, Kosztolányi és a többiek, de legfőképpen Szabó Samu és a Philadelphia emlékezetére. Félő, hogy „a nagy időn se lesz hozzá hasonló".