Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia
a Krisztina öreg maradék házaira. Eggyel kevesebb a zajgó, zűrös Pesten a csendes menedék-sziget [...]. Bezárult az öreg Phi37 ladelphia..." A tölgyfa-asztalos „Kis Fila" a háború után Krisztina söröző néven két38 három évig még működött. Szabó Samu, ha élt és Budapesten maradt, legalább hetvenhárom éves volt, amikor háza rombadőlése után meg kellett érnie kávéháza államosítását is. Az a bizonyos „szép törökkori emlék" azonban, amit neki köszönhet Buda, ma is áll, a Vár legészakibb pontján, az Anjou-bástyán: ez a város talán legkülönösebb és legmegrendítőbb háborús emlékműve. Fölállítását Aggházy Kamill ezredes, a „Hadimúzeum" igazgatója kezdeményezte, s bár már 1926-ban elkészült, végül csak 1932. szeptember 2án avatták föl, ünnepélyes keretek között, több magas rangú muszlim vendég jelenlétében. „A skutari-i temetőben levő jellegzetes turbán sírkő mintájára" készítette Zsillé Kálmán festőművész terve alapján 39 Kiss József kőfaragó mester. Felirata így szól, magyarul és törökül: ,J{ 143 éves török hódoltság utolsó budai helytartója, vezir Abdurrahman Abdi Arnautpasa e hely közelében esettel 1686. nyárutó hava 9. napján délután, életének 70-ik évében. Hős ellenfél volt, békesség vele!" Az emlékmű előtti párnakövön pedig ez olvasható: ,J{ hadimúzeum kezdésére állították az ugyanakkor itt elesett Szabó György Veszprém vármegyei, karakószörcsöki nemes felkelő leszármazottai, nemes Szabó István, Sámuel és Imre, 1926. " Lejjebb: „A 37. Katona Jenő: Egy kávéház halálára, Politiko, 1948. március 27. 38. Ruffy Péter: A pesti kávéház alkonya, Politika, 1947. augusztus 9. 39. Budai Napló, 1932. augusztus 19. török emlékmű hátlapján egykor ez a felirat is szerepelt. Ezen emlékkő kiegészítésül szolgál az egykori adományozók tiszteletére. 1988. Dr. Szabó Imre és Bp. Főváros Tanácsa." (Dr. Szabó Imre, az egyetlen ismert élő hozzátartozó Floridában lakik, egyelőre nem sikerült kapcsolatba lépnünk vele.) Az emlékmű avatásáról szóló korabeli tudósításból kiderül: a várvívó kurtanemes ükapja volt a három Szabó-fiúnak. 40 Szabó Sámuel az ünnepség alkalmával sem szólal meg a sajtóban - minden rendű-rangú vendég ott tülekszik, beszédet tart, nyilatkozik, csak ő nem. (Szabó Imre özvegye szintén ott van az avatáson, a család más tagjait nem említik.) Szomorú, hogy a kávéházra vonatkozó későbbi könnyhullató visszaemlékezések szinte szóra sem méltatják azt az embert, akinél a krisztinai kis- és nagypolgárok éppúgy otthonra leltek, mint az éjszakai bagoly színészek, írók, újságírók, tabáni kocsmákból átbotorkáló korhelyek. Egyetlen mondat, mégis: „... szerette a gyerekeket, akik a szemközti Horváthkertből be-beszaladtak hozzá". 41 Ugyanígy nemigen esik szó a Fila pincéreiről sem, pedig nyilván oroszlánrészük volt az üzlet népszerűségében. Még Fuith idejében, 1906-ban tagja a Kávéssegédek Szakegyletének Nedved Nándor. Az „igazi Filából" a már említett „Józsi bácsin" kívül, aki még Adyt és Krúdyt szolgálta ki, tudunk még „Sándor bácsiról": „mindnyájunk Sándor bácsija, a főpincér, apás, me40. Bevilaqua Borsody Béla írása, Budai Napló, 1932. szeptember 3. 41. Budai Balogh Sándor: Három Philadelphia, Budapest, 1984. július, 21. p.
