Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

leg jóakarattal asztalunk fölé hajol, s megkérdi: Mi lesz, Szerkesztő Úr?"

42 Az egyetlen, akinek teljes nevét ismerjük Szabó akalmazottai közül: Dubrova Károly főpincér, 1922-ben a Főpincérek Országos Egyesületének felügyelőbizottsági tagja. Ez a magas tisztség kitűnő szaktudást sejtet, s alighanem ő lehetett az, akiről Szabó Dezső kapcsán ezt olvassuk: „A Philadelphia kávéház pincérei, különösen a művelt és áldott jószívű Károly, gondoskodtak legnehezebb napjaiban élelmezéséről, ők látták el tüzelővel és néha kitakarították a piszkos Fillér-utcai lakást. Gonosz nyelvével és rágalmaival úgyszólván minden barátját elvesztette már, de Károly mindig hű maradt hozzá, s talán ő [Sz. D.] is szerette, hiszen egészen becsaládiasodott a kávéházukba."

4 Egyik adatközlőnk visszaemlékezése szerint a Philadelphia 8-10 fős felszolgálógárdájában nem volt nő, s nem volt kasszatündér sem - ez is Szabó Samu konzervatív üzletvezetésére vall, hiszen a harmincas években sok „jobb" kávéház is engedményt tett, és a konyha után a vendégek közé is beengedte a női alkalmazottakat. Ugyancsak figyelemreméltó, hogy a Philadelphia alkalmazottai semmiféle munkás-szervezkedésben, szakszervezetben sem szerepelnek. Talán nem is volt rá szükségük. 42 Katona Jenő: I. m. u. o. 43 A Magyar Kávésipar tudósítása szerint 1922. február 15-én választják a testületbe. 44 Bohuniczky Szefi: Emlékezés Szabó Dezsőre. Irodalomtörténet, 1958. „Itten zabáltunk éhomra dohányt, feketét..." A Fila leghíresebb-hírhedtebb vendége kétségkívül Szabó Dezső volt. Rá (sajnos csak rá) emlékezik a márványtábla a bank falán, s rá emlékszik elsőként mindenki, aki ezt a kávéházat szóba hozza. 1925-től napi vendég volt, itt adott interjúkat, s itt mintázta meg, kellő feltűnést keltve, Somogyi Imre. „... nem volt nehéz meglelni. Az egyik legnagyobb tükörablak keretében ült. Mikor asztalához léptem, felriadt merengéséből és rámripakodott: - Mit akar? [...] - ... úgy gondoltam, hogy az önképzőkörbe... [...] - Balekja csak az országnak vagyok, de nem minden bábaképzőnek! Azt hiszi, hogy én fogok minden pörsenéses kamasznemzedéket bevezetni a magános gyönyörökbe?! Fel akartam állni és egy irtózatos gorombasággal elmenni, amikor csoda történt. Rámnevetett és azt kérdezte: - Iszik egy feketét? - Aztán elnézve fejem felett, intett valakinek. Kosztolányi lépett az asztallá "

4A hoz. „Egy napi kávéházi költségvetéséből egy többgyerekes család megélt volna", mondja ugyancsak Bóka László (/. m. 167. p.), ami annál is jelentősebb adalék, mert Szabó Samu nehéz időkben nemcsak hitelbe kosztolta és kávéztatta, de az író, láttuk, volt, hogy azt is nekik köszönhette, ha fűteni tudott.

47 Az Éjfélkor a kávéházban® 45. A Vendégipari Munkás, a Kávéssegédek Szaklapja, a Főpincérek Lapja majd Közlönye és a Vendéglőssegédek Lapja átböngészése után ezt bizton állíthatjuk. 46. Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok. Bp., 1962. 165-166. p.