Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

viselők, nyugdíjasok járnak. Leszállították a tisztviselői fizetéseket és talán még ennél is nagyobb mértékben a nyugdíjakat. A közönségnek a kisebb jövedelemből kellett megélni, tehát beosztotta jobban a pénzt, és száműzte a fesleges luxuskiadást, a kávéházat. Kis hangsúllyal mondja Szabó Samu a luxus szót, kissé csodálkozva, mert még ma sem érti, miért luxus az. [...] A fizetéscsökkentés után felére esett vissza a napi forgalom. Következett az állami hivatalok és a Délivasút igazgatóságának elvándorlása erről a környékről. Újabb visszaesés a forgalomban. Majd a kegyelemdöfést a Tabán adta meg, amit leromboltak. Elköltöztek a lakók és igen sok jó vendégünk végleg elmaradt. [...] A gyarmatáruk egytől-egyig megdrágultak, ugyanakkor az árakat mi kénytelenek voltunk leszállítani, hogy a megmaradt közönséget megtartsuk. Aztán van-e valakinek arról fogalma, hogy milyen nagy mértékben fejlődött és fejlődik ma is a közönség igénye? Napról-napra jobbat kell nyújtani, ami szintén nem kis mértékben teszi veszteségessé az üzletet. Az eredmény a köztartozások számláján mutatkozott. Köztartozások, adó, OTI [...] Nem tapasztaltunk soha semmi támogatást a hatóság részéről. El kellett adni az egyik házat, annak árából kiegyenlíteni a terheket, hogy adósságmentesen, emelt fővel állhassunk bárki előtt. Egy magas fiatalember lép most hozzánk, Szabó László, a tulajdonos fia. [...] Én Bécsben a szakiskolát egy év alatt kitüntetéssel végeztem el. Azóta minden áldott nap déli 2 órától reggel 6 óráig itt vagyok és dolgozom. [...] Szívesen mesélne a Philadelphia vendégeiről reggelig is, mindenkire büszke és mindenkire külön vigyáz. De nem teheti, mert most már percenként kérik az asztalokhoz, ahonnan csak a hangját hallani. - Igen kérem. Bezárjuk a kávéházat, mert amióta lebontották a Tabánt, azóta nincs értelme." A kávéház bezárt: „Egy szép napon lehúzták a redőnyöket, ami 27 év alatt egy32 szer se történt meg." A riadalom azonban hamarosan alábbhagy, mert Szabóék mégsem adják fel. „Már-már megijedtünk, mikor körülbelül fél év előtt a régi kávéház bezárta kapuit és a népszerű Szabó Sámuel (akinek egy szép törökkori emléket köszönhet Budavára) az azóta hallatlan belső és idegenforgalmi nészerűségre szert tett Spolarich étterem tulajdonosa lett. Azonban hamarosan megnyugodtunk, amikor kiderült, hogy csak a Hazai Takarék kiköltözését várja a kávéház, hogy megifjodva, ragyogó pompában ez év Szent István napjára kitárja ajtajait a budai közönség felé. Szabó Sámuel és fia, a képzett és mindenki által kedvelt Szabó László az új kávéház főnöke, aki bizalommal tekint az elkövetkező évtizedek elé. Sietünk hozzátenni: a fiatal 28. Kávésa Lapjo 1929. március 15. „Kimutatás a fővárosi zenés 30. Literatim, 1935. október 1., LXXIII helyiségekben játszó cigányzenekarokról és azok szerződési 31. Völgyes Miklós riportja, id. hely. határirjejéfől". 32. Budai Napló, 1936. augusztus 30. 29. Budai Napló,] 931. október 27.