Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia
a Vendéglátóipari Szemle új üzlecforgalmi iroda alapítását adja hírül: „Jóleső örömmel regisztráljuk, hogy a mai üzlet adásvételi konjunktúrában már egészen komoly emberek is bekapcsolódnak és ez megnyugtatásul szolgálhat azoknak a szakembereknek, akik üzletet óhajtanak venni vagy eladni. Az új iroda tulajdonosa dr Szabó Ferenc, a budai Philadelphia kávéház tulajdonosának fia. Ennek a régi patrícius háznak sarja biztosíték arra, hogy a jövőben csak tisztességesen lehet venni vagy eladni üzleteket..." A másik fiú apja nyomdokaiba lépett. 1929 júliusában a Kávésok lapja közli az alábbiakat: „Magyar fiúk sikere Wienben. A bécsi felsőbbfokú szállodás-, vendéglős és kávésszakiskola kitüntetett növendékei sorában két budapesti kartársunk fiának nevét olvassuk. Szabó László, Szabó Samu a Philadelfia [sic!] kávéháztulajdonosának fia a szakiskola gondnokságának elismerő oklevelét [...] nyerte el." Egy későbbi interjúban Szabó László maga is említést 22 tesz bécsi tanulmányairól. Szabó Samu a kávéházat többször is korszerűsítette. 1929-ben „központi melegvízfűtést vezetett be, és ezzel elérte, hogy állandóan egyformán temperált hőfok van a kávéházban, még a hatalmas ablakoknál is, amelyek azelőtt sugározták 23 be a hideget."" Két évvel később az üzletében működő Budai Karambol Kör 22. Völgyes Miklós: „Megszűnik egy kávéház". Újság, 1935. szeptember 3. 23. Budai Napló, 1929. január 20. 24. Budai Napló, 1931. április 22. és július 5. 25. Völgyes Miklós riportja, id. hely. 26 Újhelyi Nándor: Tabán. Bp., 1917. 69. p. 27. Jenéi Ferenc nyugdíjas közgazdász, 80 éves krisztinai polgár kedvéért versenyasztalt vásárolt - az erről szóló hirdetésből derül ki, hogy a felújított kávéház (legalábbis ekkor már) kétszintes volt: „Még a pestiek számára is meglepetés! Billiárdverseny és sakkverseny termeivel az újonnan átépített PHILADELPHIA kávéház. Pompás FAGYLALTJA közismert. A kávéház emeletén külön termek." A kávéházban régóta volt zeneszolgáltatás is. Józsi bácsi, az egyik öreg pincér elmondásából tudjuk, hogy az összetolt székeken olykor ott alvó „nagyon jó vendég", Ady a „cimbalomra borulva írt verset". 25 Egy korabeli regény apró életképe is elmeséli: „Elegendő élénk volt e kedves tér ezen a júliusi estén. Egy közeli és kalandosan amerikai városhoz - Philadelphia - címzett kávéházból kihallatszott a zene, mely élénk ütemű spanyol táncot játszott és így az elvonuló nőcskék mozdulatai kellemesen himbálództak az imént hallott ütemekhez igazodva." 26 (Nehéz volna kideríteni, mi volt „az élénk ütemű spanyol tánc". Annyi bizonyos, hogy minden áldott nap - ki tudja, mióta? -, pontban kilenc órakor felharsant a Carmen „Torreádor-indulója", ezzel kezdődött el az éjszaka záróráig tartó, zenés fele)/' Tudjuk azt is, hogy Parádi József bandája 1929-ben állandó szerződéssel 28 működött , 1931-ben pedig: közlése, akitől a Budai Sakkozó Társaságról is értékes adatokat kaptunk. Adatközlónk sajnos a zárórát sose várta ki, így a búcsú-nóta mibenléte (pedig biztosan volt) egyelőre titok maradt. A regényrészletre egyébként Bevilaqua Borsody: Pest-budai kávéházak. Kávé és kávésmesterség dmű óriási, de áttekinthetetlenül kusza és sokszor megbízhatatlan könyve is kitér.
