Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

A Krisztinaváros és a Philadelphia SALT NOÉMI Alagút utca 3. A hajdani kávéház első otthonául szolgáló épület helyén ma a Krisztinaváros szégyene, az OTP-ház dölyfösködik. Nagyipari rúgás a világörökség bokájába. A bank bejáratánál régivágású öregurak krákognak és dzsoggingos újgazdagok vakkantva záruló autócsodái szorítják a busz alá a babakocsikat. A Pauler utcai oldalon márványtábla hirdeti Szabó Dezső és a „Fila" emlékét. Közhelyként szokás idézni a Budavára tárcaíróját: „A régi Krisztinaváros arculatához két dolog tartozott intenzíven: a templom és a Philadelphia. Ha valaki a Krisztinába ment, hát az egész biztosan vagy templomba, vagy kávéházba készült."

1 A Krisztinába menni ma nemigen megy bárki. Nincs miért pont ide, hacsak nem a Tabán moziba. Az átutazó rendszerint ki se pislant járműve ablakából: tovazötyög a Déli, a Moszkva tér, a hegyvidék vagy a Lánchíd felé. A környéket csupán lakói és a tabániak használják rendeltetésszerűen. Az előbbiek, ugye, itt éldegélnek, az utóbbiak számára pedig ez az a hely, ahova cipőt talpaltatni, bankba, postára, patikába járnak, s zömmel iskolába is: a „gellértesek" és „krisztinások" elkerülhetetlenül „petőfisek" vagy „szilágyisták" lesznek. Persze, itt volna a Vár is, de a Várat hagyjuk. Ködös késő-novemberi alkonyat legyen, hogy az ember helyénvaló módon bandukolhasson el a Ferdinánd-kaputól a Bécsi kapuig. Akkor inkább a szomszédba, ahová a tabáni polgár, mióta világ a világ, tfTmegy, míg a Várba és a Vízivárosba egyképpen föl, Pestre pedig be. „Bródy Sándor dolgozik a Ruí Budováro, 1936. augusztus 21. p.