Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

dasban. [...] Este lesz, mire a városba jön", meséli Krúdy. A Krisztinavárosnak, is van azonban egy titkos arca. S aki hajlandó elnézegetni a Horváth-kert fái alatt sakkozó bácsikat, idétlenkedő kamaszokat, bekukkantani Ottlik Géza hajdani házának jellegtelen és szégyenszemre máig jeltelen kapuján, megszámolni, hány gesztenyefa is maradt a Mikó utcában abból a hétből, fölkanyarodni a Tábor utcába, ahol Kosztolányi Hajnali részegsége született, találgatni, vajh' hol is lakhatott minden idők leghíresebb magyar kávésa, Pilvax bácsi, aki nyugalomba vonultán ide költözött, elábrándozni a próféta-szakállú Herman Ottó szintén jeltelen Krisztina körúti lakhelyénél, vagy Kodály jóbarátja, Ádám Jenő karnagy úr ablaka alatt a Moszkva téren... „Utca nyilott ki. Szegény házacska. Fölötte falombok." 1772 után, amikor az osztrák katonai vezetés föloldotta a Vár alatti területre vonatkozó építési tilalmat, lassan benépesült a vidék, s a lehető leghagyományosabb település-csíra, a hajdani „Kéményseprő-kápolna" köré szerveződött. Az aprócska épületet Franczin Péter Pál budai kéményseprő mester jámborságának köszönhették a környékbeli földművesek és szőlősgazdák: az olaszországi Ré községben 1694-ben tett zarándokútjárói hazahozott egy Vérző Mária kegyképet, melyet „a fehérvári kapun kívül levő szántóföldjén", a magaépítette kápolnában, „püspöki engedéllyel 1700-ban nyilvános tiszteletre el 2. Schoen Arnold: A Krisztinavárosi plébániatemplom. Bp., 1937. helyezett". A jelenlegi templomot Hikisch Kristóf építette 1795-97-ben, harangjához az ördöglovas, Sándor Móricz is jelentős összeget adományozott. 1940-ben az épületet merész megoldással bővítették mai méretére: főoltárostul hátratolták a szentélyt, és kereszthajó-szerű, kiugró oldalfalakkal toldották meg. „...korán reggel a krisztinavárosi plébánoshoz. Meggyóntunk és megáldoztunk Crescence-szal. Lelkem felette megnyugodott. Kocsin haza Crescence-szal. Félixnek sokat kell szaladgálnia a diszpenzációk miatt. Crescence-nál eszem. 7 előtt nálunk gyülekeznek. Én Ribordyval és Geyzával kocsizom a Krisztina-kápolnába. - Megvárom Crescence-t. Végigmegyek vele az egész templomon. Igen méltóságosan és határozottan viselkedünk (!)..." Széchenyi István tizenkét évig szerelmes Seilern Crescenciába, mire 1836. február 4-én beírhatja ezeket a sorokat a naplójába. Divat volt akkoriban a romantikus kis templomban esküdni. Az esküvői lakoma állítólag a nevezetes Márvány Menyasszonyban volt, amelynek egyik későbbi tulajdonosa száz esztendő múltán is mutogatott vendégeinek egy emlékként megőrzött korsót és egy bontatlan üveg bort. A Mária-kegykép sugárzásában cseperedő városka Mária-Terézia lányának, Albert-Kázmér szász-tescheni herceg feleségének nevét kapta; s ahogyan egy józsefvárosi vagy erzsébetvárosi polgár sohasem nevezi nevén szűkebb pátriáját, az idevalósiak mindig csak „a Krisztinának" hívták és hívják ma is. Lassan érte utol a falusias szomszédot: míg a Ráczvárosban 1873-