Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - VADAS FERENC Belsőépítészet és térhasználat a New-Yorkban

intézmény jellege: a kávéház dominálta persze, s bár a legelső kísérlet kudarcot vallott, a száz év története úgy is leírható, mint az étterem fokozatos térnyerése, és a kávéház visszaszorulása. Megszűnt a biliárdterem, a (nemdohányzó) hölgyterem, a játéktermek, a chambre séparée-k és a másodlagos kiszolgáló funkciók (a fodrásztól a fiókzálogházig). A húszas években megjelent és azóta is létezik az éjszakai bár. Több kísérlet történt a popularizálásra (eszpresszó, büfé, söröző), sikertelenül. A jelen állapot (már csak árait tekintve is) a megnyitás utáni korszak exkluzivitását idézi. Többször módosult a főbejárat. Eredetileg a Dohány utca sarkán volt, Tarján idején helyezték a palota bejárata mellé. Az ötvenes években ismét a régi helyére került, majd húsz év elteltével megint vissza az egykori hölgyterem helyére, ahol a ruhatárral és előterével létrehozták a NewYork belsőépítészeti mélypontját. A harmadik állandó változó a világítás. Az eredeti csillárok alig lógtak bele a térbe, tökéletesen illettek az enteriőrbe. A későbbiek szegényes hatást keltettek, az 50es években fölhelyezettek már túlméretezettek voltak, de még mindig elviselhetőbbek, mint a ma látható borzalmas rézcsillárok, melyek für sich csúnyaságuk mellett a térhatást is tönkreteszik. (A helyreállítás félig sikeresnek mondható eredményei - a bútorok egy része, a falikarok, a kandeláberek - legalább távolról emlékeztetnek az eredetiekre.) A hely összességében így is megőrizte értékei zömét. Ezek az eredeti állapothoz képest a Forgó-féle bővítéssel még gyarapodtak is. így a New-York kávéház nemcsak a 19. századvégi historizmus páratlan téralkotása, hanem a húszas évek neobarokk irányzatának is becses emléke, a kettő közösen a magyar belsőépítészet egyik legnívósabb együttese.