Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - KRESALEK GÁBOR-ZEKE GYULA A Japán (Interjú Kraszner Menyhért idősebb lányával)

Nagyon sok vendégünk albérletben lakott, és boldog volt, hogy itt fűtöttek, világítottak neki. Minimális fogyasztás mellett körülötte változtak az emberek, benne volt az élet forgásában, ahelyett, hogy otthon ücsörgött volna egy teával. Itt volt otthon, mert azért az egy kávéért, ami mellett ült, mindent nyújtott neki a hely. És nem nézte ki senki attól, hogy a kávéjához három pohár vizet megivott. Epilógus A zsidótörvényt nem tudom, hogy intézte el a család, mert nem volt itt egy olyan nagy társaság, hogy el lehetett volna százból hatot, ötvenből hármat, huszonötből másfelet küldeni. Hát a 6%, az a mi esetünkben 0,3 embert jelentett. Olyan nincs, hogy valakinek a dereka vagy a lába jár dolgozni, vagy a bal keze, ugye. 1942-ben eladtuk a kávéházat Ábrahám Istvánnak. Az adásvételi szerződésen túl semmi szóbeli megállapodás nem volt közöttünk. Ilyesmibe mi soha nem mentünk volna bele. O jókor vette meg a bérleti jogot, hogy aztán mennyire reuzált, azt én nem tudom. Ugye, a mi vendégeinknek egy része eltűnt 44 elején, amikor láttuk a lakásunk ablakából, hogy razziáztak, és elvittek embereket. Az eladás után mi nem léptünk be a kávéházba, dehogy mentünk mi oda, hát mi dolgunk lett volna ott? Pest felszabadulása után apám kinyitott. Annyit tudok, eltűnt a biliárdasztal, eltűntek a dákók, eltűntek a golyók. Hát én nem tudom, melyik hónapban nyitott, mert a mama levitt minket valahova Békés megyébe, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat. Aztán a mama visszajött, és akkor kellett nyitniuk, vagy még előbb valamivel. De nem lehetett könnyű. Hát miből lehetett összeszedni, hogy valamivel nyitni lehessen? Volt a rumaroma, adott az ember rumaromát, és akkor azt mondta, hogy ez a rumos tea. Volt a feldolgozatlan, finomítatlan büdös olaj, eszméletlen rossz volt. Krumpli akkor még nem volt, ilyen száraz babok meg bébé volt, ami borzalmasan sárga volt, ilyen szójaszerű marhaságok voltak. Hát azon túl azt ittak az emberek, amit lehetett. Én nem emlékszem, hogy meleg konyha lett volna, a teára emlékszem, meg valami kis főzelékre. A régi vendégekből nem nagyon kerültek akkor elő az ostrom után. A kávéház tulajdonjoga azután nagyon gyorsan vita tárgyává vált az apám és Ábrahámék között. Nem tudom a részleteket, egyáltalában nem foglalkoztam ezzel, én egy boltban dolgoztam, a kávéház környékére sem jöt-