Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - KRESALEK GÁBOR-ZEKE GYULA A Japán (Interjú Kraszner Menyhért idősebb lányával)

cem. Az biztos, hogy Ábrahám visszajött, működtette a Japánt, de nagyon korán államosították. Tehát volt egy egy-két hónapos visszatérési kísérlete az édesapámnak. De hát vendég se volt, személyzet se nagyon. Nem volt élet, az emberek nem voltak sehol. Vetkőztetés volt, bárkit megtámadhattak az utcán. Boldog volt, aki megúszta naponta, volt otthona, ami nem volt lebombázva, és papír volt az ablaka helyén, és valamivel be tudott fűteni. Az menekült haza. Aztán eljött a feketézők ideje, amikor egy áru átment hat kézen, és azért volt olyan istentelenül drága aranyban vagy dollárban, mert mindenki keresett rajta, aki továbbadta. A kávéházi élet, az nulla, az ellátás, a beszerzés, az majdnem nulla volt. De kávéházra, higgyék el, nem is volt igény, az emberek túlélni akartak. Lesz-e itt még kávéház? Más hangulat volt, mint ha ma bemegy egy helyre, ahhoz tíz évig kell bejárni egy eszpresszóba, és ugyanannak a felszolgálónak az asztalához kell ülni, hogy olyan kapcsolat legyen. Esetleg, de az se biztos. A légkör nem olyan, az emberek idegzete, lelkiállapota, érdeklődése, igénye a másik ember iránt nem olyan, mint valaha volt. Ha itt leült valaki, itt volt órákig. Körülnézett, olvasgatott, ismerősöket üdvözölt, odajöttek az asztalához, vagy ő ült egy másiknak az asztalához. Beszélgettek. Ma gyakorlatilag beszélgetés sincs az emberek között. Szóval ez az egyik ok, amiért szerintem nincs létjogosultsága vagy nem lehetséges ma a kávéház. Az emberek egymáshoz való kapcsolata nem olyan baráti. Pedig kenyéririgység akkor is volt, de azért két színész vagy három színésznő, ha nem volt halál ellensége egymásnak, akkor leültek egy asztalhoz vacsorázni, vagy együtt biliárdoztak. Hogy ma éppen a kávéház teremtené meg a beszélgetést? Én nem hiszem. Akinek ma pénze van, az nem ül be egy kávéházba, az elmegy egy divatos diszkóba, vagy elmegy megmutatni magát egy nagy szállodába, hogy ő van, és hogy neki erre van pénze, és ilyen a ruhája. Akkor nem mentek ennyire a külsőségekre. Akkor egy szegény színész és egy jól menő színész olyan kartársi vagy kollegiális viszonyban volt, hogy a sztár fizetett egy vacsorát, vagy elvitte magával a Fészekbe, és spendírozta a fogyasztását. Jó! Két primadonna biztos nem puszilkodott össze, de egy epizódista és egy jól menő színész, mondjuk a Vígbői, biztos hogy más kapcsolatban állt. Emberibb volt akkor a hang az emberek között.