Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - KRESALEK GÁBOR-ZEKE GYULA A Japán (Interjú Kraszner Menyhért idősebb lányával)

Pörkölés, kávéfőzés A kávéfőzőnk két nagy óriási réztartály volt, abban főtt a kávé. Kezelőjének volt egy pultja, de az nem a vendégtérben volt. A pincér bemondta, hogy kér két tejeskávét vagy egy kávét szűrve habbal, szűrve föllel, hideget, meleget, világosat, mit tudom én, amilyen faksznija volt a kedves vendégnek. Persze általában törzsvendégek voltak, és tudták már, hogy ki, mit, hogyan szeret. Állítólag nagyon jó volt a kávénk. Akkoriban minden kávés vagy minden üzlet más keverékkel dolgozhatott, ha akart. Az én papámnak az elve az volt, hogy legalább ötféle kávéfajtából kell állnia egy keveréknek ahhoz, hogy az jó legyen. A Kávésok Ipartestületének volt egy beszerzési csoportja, azon keresztül vettük zsákokban a kávét. Azt hiszem, olyan hatvankilós zsákok voltak ezek. Az Ipartestületnek volt egy kávépörköldéje a József körút 38-ban, tehát az Ipartestület központjában. Taxival vagy amikor már volt autónk, akkor azzal elvitettük a zsákokat a pörkölőbe. Óriási nagy volt, beleöntötték azt a sok fajta kávét, elkeverték, és megpörkölték, és valószínűleg zsákokba visszatöltve hozták haza. Én ilyenkor sokszor elkísértem a szállítmányt, és emlékszem a pörkölt kávé illatára. Milyen jó volt nekem mint gyereknek beleszagolni a levegőbe! Főzés előtt azután kis tételekben mindig frissen daráltuk a kávét. Javító kávé Külön fogalom volt a Japánban az ún. javító kávé. A javító jelző természetesen nem a minőségre vonatkozott, hanem arra, hogy ha valakinek csak egy adagra volt pénze, akkor kért egy kis javító tejet, kért egy kis javító kávét, mindenki tudta, hogy ez mire megy ki. így hívtuk: javító kávé. De előfordult az is, hogy jött egy házaspár. Ismertük őket, és tudtuk, hogy nem megy éppen jól nekik. Kértek két tányért, két villát, és rendeltek egy adag mákostésztát. Utána kértek egy kis javítómákot, egy kis javítócukrot, valahogy úgy fölpumpálták a dolgot, hogy ketten azért meg tudták enni, és meleget is ettek, meg a gyomruk sem korgott, és végeredményben mégis egy adagot fizettek. Hát ezek olyan stiklik voltak, amikben mindenki benne volt, mi is, ők is. Ezek olyan elnézett játékok voltak, szó nélküli megegyezések alapján. Ezen nem ment tönkre az üzlet. Persze, ez nem mindenkinél volt így, tudtuk, kik azok, akik rászorulnak. Nem voltak ők potyázok, hanem nagyon jól jött nekik ez a segítség. Hát ez emberi dolog volt, és nekünk is megérte, épp a jó viszony miatt.